Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Bárdosi János: Gyógynövénygyűjtés és népi gyógymódok Kőszeg-Hegyalján

Főleg a bogyókat, de néha a virágokat is szántókeretekben tárolja ill. szárítja a felvásárló. Ezek deszkából összeszegezett, négyszögletes keretek, melyeknek alsó részére ritka szövésű zsákvászon, zsákruha van kifeszítve, ill. felszegezve. Ezekben a szárítókeretekben könnyű kezelni a száradó növényeket, mert egymásra is rakhatják s így viszonylag kis helyen elférnek. Megfelelő napfénymentes idő esetén, tartalmával együtt, kiteszik az udvarra, eső alkalmával — ami itt elég gyakori — viszont ezeket könnyen tető alá vihetik. (4. kép). 4. kép. Szárítókeretek. A terjedelmesebb, vagyis a szárral együtt szedett növényeket polcokon, rudakon, a gyökereket pedig az udvaron, a ház fala mellett szárítják. A gyűjtők a saját szükségletükre szedett növényeket árnyékos helyen, padláson, esetleg pajtában szitán, rostán, papíron, zsákon vagy deszkán szokták szárítani és száradás után általában a padláson tárolják ritkaszövésü zsákban, papírban, vékában, zsomborban, kópicban, stb., mert az száraz, szellős hely és így nem tud megpenészedni, vagy elrothadni. A növények szárítására nagy gondot fordítanak. Nem száríthatják a gyógynövényeket napon, mert ahogy mondják; ,,a nap kiveszi az erejit", vagyis a növényt kifakítja és elbontja benne a hatóanyagokat. Napon csak a gyökereket, a tölgyfakérget és a csollánleveht lehet szárítani.

6 Szárításra legalkalmasabb hely a padlás. fi Fatalin József 58 éves gyógynövényfelvásárló Bozsok. 1964. 13* 195