Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Szövényi István: Céhélet Kőszegen a szatmári békét követő két évtizedben

(éjjeli) üdöben szokott üdön kivül non sine scandalo (botrányosan) riszegeskednyi, kárttyázni, vagy is koczkáznyi nem irtóznak, nimellyek pedigh Felesigeikkel mint egy Pogányi Tyrannus illetet (életet) viselnek . . ,

56 Az éjjeli csendháborítás a figyelmeztetés ellenére elég gyakori jelenség volt. Ilyenkor a tanács az egész hangoskodó társaságot tömlöcbe záratta, bírságot rótt ki rájuk, hogy a városnak „mások elöttis rossz hire ne futamodgyik"?

1 A lopást, az ún. „cégéres vétket" keményen megtorolták. A tettenért legényt, „hogy pedigh ebbéli cselekedete is magának megh jobétássára, másoknak pedigh retentő példájára terjedgyen", arra ítélték, „hogy ma öttven csapást, ugy holnap is öttvent subeályon (elszenvedjen), azután pedigh jurato Reversalist (eskü alatti biztosítékot) adgyon magárul, hogy soha többül a Város határa vissza ne térjen . . ,

58 A büntetés kiszabásának módját néha célszerűségi okok diktálták. Egy alkalommal két pintért tetten értek, amint az erdó'ben fát vágtak ki. A tanács nem záratta őket tömlöcbe, még csak pénzbírságot sem rótt ki rájuk, hanem arra kötelezte őket, hogy a városi pincészet részére 25—25 csöbör űrtartalmú hordót készítsenek.

59 A bűnesetek lajstromából kiragadott néhány példa — a súlyosakat nem is említettük — igazolja, hogy a szigorú korlátok ellenére bőven akadt dolga a városi igazságszolgáltatásnak. De a felületi kezelés, bár néha elrettentőén szigorú is volt, nem gyógyíthatta meg a társadalom mélyén rejtőző súlyos bajokat. így zajlott az élet a szatmári béke utáni két évtizedben Kőszegen. A látszólag békés időszak telítve volt politikai feszültséggel és gazdasági harcokkal. A városra nehezedő nyomás körvonalaiban már mutatta az országot behálózó osztrák gyarmatosító politika törekvéseit. A gazdasági élet zűrzavara megoldhatatlan feladatként tornyosult a város vezetősége előtt, mely hovatovább az 1723-ban felállított Helytartótanács végrehajtó szervévé vált. A céhek ugyan időnként felemelték szavukat a Habsburg-uralom diktatórikus rendszabályai ellen, tiltakozásuknak azonban alig volt foganatjuk. A polgárság széttagolt és erőtlen volt még ahhoz, hogy a fellángolt harc politikai tartalommal is telítődjék. IRODALOM Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon. Századok, 1963. 5. szám. Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt, Századok, 1948. Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon. Budapest, 1913. Szövényi István: A kézműipar és a céhek élete régi városainkban. Vas megye 1958. 113— 129. 1. 56 Vjkv. 1729. márc. II., 14. I. 57 Vjkv. 1721. jan. 14., 109-110. 1. 58 Vjkv. 1729. márc. 11., 13. 1. 59 Vjkv. 1720. júl. 16., 46. 1. 185