Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Szövényi István: Céhélet Kőszegen a szatmári békét követő két évtizedben

póliummal rendelkező városi céheknek törekvése oda irányult, hogy a kontárokat megfosszák az iparűzés lehetőségeitől, és e törekvésükben a tanács mindenkor támogatta őket. A céhszervezetek erősítése a városgazdaság fontos tényezője volt, mi sem természetesebb, hogy az idegen céhekkel vagy kontárokkal folytatott versenyben a tanács a kebelbéli céhek érdekeit képviselte. íme néhány eset ennek igazolására! 1719-ben a helybeli gerencsérek méltatlankodtak, hogy a heti vásárokon idegen kézművesek Szt. Mihály-korsókat árulnak, és az áru kelendősége miatt nagy hasznot vágnak zsebre. A tanács egyetértett velük és azt javasolta, hogyha már ilyen edényt nem készítenek, „váltsák el tülek, és magok adgyák e/".

21 A csapók tiltakoztak az ellen, „hogy idegen helekrül d Szűr posztot bé hozzák, s az által az eö Szűr posztojok el nem kél". Különösen a szombathelyi, rohonci és klastromi csapókra panaszkodtak, akik „házrul házra járván kínállak я' Szabókat". A városi tanács úgy határozott, hogy „ezen Dologh eránt pedigh fogh irattatnyi az emiétett helsighekbe s azok Bíráinak s Tiszteinek, hogy a' Lakosikat árceállák (tartsák távol) az ollatin bé hozatástul, és Casu Contrario (ellenkező esetben) ha külömbet cselekedninek, mivel az itt való csapoknak a' kik mester sigektül portiot (adót) füzetnek praejudicál (árt) contrabandáltatnyi fogh (elkobzásra vár) az ollatin bé hozattando Szűr vagyis Posztó". Ugyanakkor azonban a helybeli csapókat is figyelmeztette a tanács, hogy portékájukat „érdemes áron" kínálják fel a szabóknak. A városból kivinniök és másutt értékesíteniök csak akkor szabad, ha itt helyben el nem kel.

22 Arról is beszámol az egykorú írás, hogy egy rác csizmadia legény a városba érkezvén áruját kiteregette a piacon, és a csizmadia céh „a kordoványokat (lábbeli készítésére alkalmas finom bőröket), és egyéb áruját forgatnyi, és árulnyi" kezdte. Mikor a városbíró tudomást szerzett az esetről, figyelmeztette a legényt, „hogy vásáron kívül nem szabad ollyast elkövetnyi", a rác azonban azzal mentegetőzött, hogy erről nem tudott, „mivel a" Csizmaziák jöttek hozzája azt gondolta hogy nem vett". Mivel a haszon egy részét a csizmadia céh lefölözte, a tanács a rác legényt csupán arra kötelezte, hogy 4 font fehér viaszgyertyát adjon a parochiális templomnak.

23 Máskor a borbély céh jelentette fel Komáromi városi orvos sógorát, mert „a" N. Tandis hir, s engedelme nélkül Szálast fogadván maghának barbeli, vagy is fördüssi functiójáf szabadon gyakorolta. Annak ellenére, hogy az orvos a városnak nagy szolgálatokat tett, a tanács megfenyegette a sógorát, ha tovább is kontárkodik, a városból kitiltják.

24 Kényesebb feladat volt, ha a városi céhek közötti vitás ügyekben kellett a tanácsnak döntenie. A céhlevelek ugyan pontosan megszabták a tagok jogait és kötelességeit, az iparűzés során mégis előfordultak olyan esetek, melyekre vonatkozólag az artikulusok rendelkezést nem tartalmaztak. Megtörtént pl. hogy egy ,,föstő" feljelentette a gombkötőket, mert az Ebergényi regement mundérjaihoz szüksc^es zsinórok és övek festését elvállalták, jóllehet festékkel nem dolgozhattak. A tanács kérte a pörlekedő mestereket, hogy mivel „se egyik, se a' másik félnek articulussában positive (határozottan) az ottyatin fősüknek mivolta expressáha (kifejezve) nincsen . . . magok közt szomszédságossan megh egygyezzenek" r

b 21 Vjkv. 1719. jan. 27., 125. 1. 22 Vjkv. 1726. jan. 11., 632. 1. 2:i Vjkv. 1724. febr. 4., 507. 1. 24 Vjkv. 1728. okt. 8., 809. 1. 25 Vjkv. 1724. júl. 7., 548. 1. 12* 179