Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Szövényi István: Céhélet Kőszegen a szatmári békét követő két évtizedben

és éle elsősorban a protestáns mesterek és legények ellen irányult. így akarták kötelezni őket a katolikus vallási szertartásokon és a processziókon való részvételre. A legnagyobb ellenállást a csizmadia céh fejtette ki, a többségében magyar anyanyelvű mesterek méltatlankodására.

11 Ezért a városi közgyűlésen a bíró panaszt emelt a céh ellen, mert bár kijelentették, „mihent valaki az Czéhekbe adja magát, tesznek dispositiot (intézkednek) az Zászló erectiojárul (készítéséről) most pedigh kettenis bé adván Magokat, nem hogy ajánlásoknak eleget tettek volna de az pinzt magok között föl osztották''''.

15 A tanács figyelmeztette a csizmadiákat, hogy 100 Ft büntetést fognak fizetni, ha űrnapjára a zászló nem készül el. Ezenkívül „nem csak az Czéh béli Articu/usi fognak cassaltatnyi (töröltetni) de az Eőrege, és az ki ellent tartó liszen arestomba fogh titetnyi".

19 A szigorú figyelmeztetés ellenére a tanács emberségesen kezelte az ügyet, méltányolva a protestáns csizmadiák érzékenységét, akik „a Processioban nem compareálhatnak (jelenhetnek meg) hütök ellen való Dologh lévén." Megengedte, hogy személy szerint nem kell részt venniök a processzióban, de helyettest küldjenek.

17 Mikor azonban látta a mesterek nyakasságát, „az Czéh Ládájok az Tanátsházra, vagyis cancellariára hozattatott", a templominspektort pedig megbízta, hogy a templom pénzéből adóslevélre 100 tallért utalványozzon, és a céhzászlót mielőbb készíttesse el.

lb Bár a tanács biztosította a luteránus és kálvinista céhtagokat, hogy nem fogja kötelezni őket a katolikus istentiszteleten való részvételre, „ha jo kedvekbül menyi nem akarnak, de ha eö Főlsige jövendőben mitt fogh az eránt kegyeimessen resolválnyi (határozni), és parancsolnyi az N. Magistratus az ellene nem segítheti, és nem is oltalmazhattya eőket".

19 Az új céhszabályok rendelkezéseinek betartása sokszor a céhmesterek magatartásán is múlott. Előfordult, hogy a tanácsnak kellett védelmébe vennie a mestert a céh döntésével szemben. A timár céh pl. Gieffingh János mestert 8 Ft-ra büntette, sőt a céh kebeléből is kizárta, mert sem a precesszión nem vett részt, sem az offertóriumnak (istentiszteletnek) nem tett eleget. A tanács a mester fellebbezésére úgy határozott, hogy csak 4 Ft-ot fizessen, mesterségét pedig folytassa tovább azzal a feltétellel, hogy a jövőben az artikulusoknak engedelmeskedik.'

20 A mezővárosokban és falvakban országszerte ez idő tájt indult meg a céhek szerveződése, mert a hosszú török megszállás a még meglevőket is tönkretette. Mivel azonban a céhlevelek megszerzése nagy költséget jelentett, a szétszórtan dolgozó mesterek inkább lemondtak a céhtagsággal járó kiváltságokról, és mint háziiparosok működtek tovább. Az iparűzés egyébként is csak sovány megélhetést biztosított, ezért a nyarat mezőgazdasági munkával töltötték, és jobbára csak az őszi és a téli hónapokban foglalatoskodtak a műhelyben. A céhen kívül rekedt mesterek vagy kontárok mint házalók jelentek meg időnként a városban vagy „vasárnapokon"' kívül igyekeztek áruikat értékesíteni. A mono14 A csizmadi céh tagjai 1728-ban: Marton György, Soos Ferenc, Györgyfalvai Ádám, Wölfel János, Devenyeis Sámuel, Torma János, Marton István, Nagy István, Wölfel Pál, Waiczl János, Németh János, Marton János, Németh István, Fridbergh András, Salamon János, Pelcz György, Fábri István, Janso János, Beleznay Pál, Beleznay Mihály, Pissonits István, Kelemen István, Mercz Sámuel, Koczor György. Vjkv. 1728. jan. 13., 758. 1. 15 Vjkv. 1727. márc. 14., 707. 1. 1,1 Vjkv. 1727. máj. 6., 722. 1. 17 Vjkv. 1727. máj. 24., 725. 1. 18 Vjkv. 1727. máj. 30., 756. I. ,,J Vjkv. 1728. jan. 9., 756. 1. 20 Vjkv. 1728. dec. 13., 813. I. 178