Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Szövényi István: Céhélet Kőszegen a szatmári békét követő két évtizedben

(érvényesnek nyilvánította), és a' lett tiszteket confirmálta (megeró'sítette) a' dissentiens (ellenkező) mestereket pedigh minden Czéhbéli beneficiumtól simpliciter priválta és exuálta (céhjavadalmaiktól egyszerűen megfosztotta)".

9 Bár a céhek féltékenyen őrizték régi kiváltságaikat, szívós ellenállásukat megtörte a hivatalos szervek erőszakoskodása. A folytonosan erősödő nyomás, a belső viták ellenére, a kőszegi céheket is egy táborba tömörítette. Mikor a Helytartótanács rendeletére 1729-ben a városbíró behivatta a céhmestereket, hogy mutassák be céhlevelüket, a timár céhen kívül egy sem tett eleget a parancsnak. Azzal mentegették magukat, hogy a cancellárián másolatban úgyis megtalálhatók a céhszabályok. A királyi komisszárius nem elégedett meg a válasszal, ezért berendelte a két formundert (népszószólót) és figyelmeztette őket, hogy a céheknek adott türelmi idő lejárt. Ekkor Ballá János a céhek nevében kérlelni kezdte a komisszáriust, hogy ne kívánja a céhprivilégiumok ellenőrzését, mert „készebbek inkáb egyen egyen egy darab kenyeret az Tarisznyában vévin eö Főlsighe eleiben menyi". Hiába ismertette előttük a komisszárius a királyi rendeletet, végül is a céhek elöljárói úgy döntöttek, „hogy ki ki a' maga Privilégiumát in Persona (személyesen) föl fogja eő Feölsiginek vinyihogy eö Flghe(föhége) tecziseszerint méltóztassék vélek disponálnyi (határozni)".

10 A céhlevelek adományozásának joga a városi tanácsot illette, e kiváltságával élt is, mert a szíjgyártó céh kivételével a Kőszegen kiadott összes céhlevelet a tanács erősítette meg. Természetes, hogy az 1711 után alakult céhek is kérésükkel — miként eddig — a városi magisztrátushoz folyamodtak. 1726-ban „az itt való Molnárok tandem (végre) Észre vévén hogy az oda ki lévő Céhben való járások nagy terhekre esik, azért ad imitationem reliqvorum Concivium, et mechanicorum (a többi polgártárs és kézműves példájára), kívánnánk a' N. Város Privilégiuma mellet uyCzehet erigálnyi (létesíteni) a" N. Magistratus méltóztassa ebbeli Istenes szándékjokat promoveálnyi, és secundalnyi (előmozdítani és jóváhagyni)".

11 A molnárok céhszabályainak megerősítése 1726. május 19-én meg is történt. A szatmári békét követő két évtizedben 6 céhszervezet alakult Kőszegen,

12 ezzel a céhek száma 20-ra szaporodott. E szám korántsem mutatja a városban működő iparágak sokféleségét, mert pl. a szíjgyártók céhébe tömörültek a nyergesek, a pajzskészítők és a kardcsiszárok, a lakatosok pedig egy céhet alkottak a puskaművesekkel, az órásokkal és a bádogosokkal. A céhes iparosok hiúságát sértette, hogy kivételes esetekben maga az uralkodó adott egy-egy kézművesnek — szolgálata jutalmazásául — kiváltságokat. 1722-ben Rheder Frigyes Vilmos német ötvös jelent meg Kőszegen, és a tanácsnak bemutatta Lipóttól nyert kiváltságos levelét, mely engedélyezte, hogy a „Czében való bé adás nélkül szabadon űzhesse Mestersighit mast taníthasson fall is szabadithassa, suo modo (a maga módján), lévén először Sopronban pub/ica/va, ugy ittis publicáltatván acceptáltatik (elismerik)".

13 Nagy felháborodást váltott ki a céhek körében a királyi komisszárius intézkedése, mely a céheket arra kötelezte, hogy patrónusuk képével díszített zászlót csináltassanak. A rendelkezés része volt az erőszakosan katolizáló törekvéseknek, ,J Vjkv. 1728. jan. 13., 758. 1. JÜ

Vjkv. 1729. ápr. 29., 434—435. 1. 11 Vjkv. 1726. mára 22., 646. 1. 12 Az 1712—1731-ig alakult céhek: timár (1712), fazekas (1717), váltómíves szabó (1724). molnár (1726), pintér (1726), csizmadia (1728). Vjkv. 1738. jan. 21., 303. 1. J3 Vjkv. 1722. máj. 1., 264. 1. 12 Vas megyei Múzeumok Értesítője 177