Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Horváth Ernő: Adatok a növények fosszilizációjának kérdéséhez

3. A kovásodás befejező fázisa, a kőzettéválás, kémiai vagy fizikai hatásokra fellépő dehidratáció (beszáradás), mely időben elszakadhat a kitöltődéstől. Ilyen esetekben a sejtek torzított, deformált alakban jelentkezhetnek. 4. A kőszéntelepeken belüli kovásodott fatörzsek, mint a tőzegesedő láptesttől idegen anyagok a kovasavas oldatokkal szemben eltérően viselkedtek. A savanyú kémhatású tőzeges részletek már alacsony koncentrációnál is kicsapják a kovasavat és elősegítik annak gyorsabb megszilárdulását, mely a további kovásodás gátjává válik. A fatörzseknél ez az eltérő pH viszonyok miatt nem következett be, s így a folyamat a teljes kövesedéshez vezethetett. 5. A levél fossziliák — legyen az valódi kövület, vagy csupán lenyomat — a gyűjtés és preparálás során rendszerint a fonákuk felőli oldalon válnak el a kőzettől. Ez a rétegnyomás hatására a stómákon kiáramló gázokkal hozható kapcsolatba, melyek az elválásban még ma is szerepet játszanak. Az elválás minősége a levél megtartási állapotával szoros összefüggést mutat. A jó megtartású levelek a fonákuk felőli oldalon válnak el. 6. A kovásodott fatörzsek kéregnékülisége egyrészt az elhalás után meginduló kovásodást, de legalábbis a kövesedés elindulása után hamarosan bekövetkező cambium elhalást bizonyítja. Ennek következtében a háncs és vele a kéreg is elválik a fától, s így a „szabályos kövesedés" útjától is, és ugyanakkor fokozott lehetőség nyílik a lehántolódásra. 7. A koptatott, vagy kavicsalakúra legömbölyített fadarabok rétegtani elbírálásánál nagyon körültekintően kell eljárnunk, mert az előkerült rábai leletek tanúsága szerint egyaránt lehetnek epi- és szingenetikusak. Epigenetikusak a kovásodott, kavicsalakúra koptatott darabok, melyek nagyjából azonos méretű kavicsok közül kerülnek elő, míg szingenetikusak a koptatott fadarabok, melyek viszont finom, iszapos üledékekben találhatók. Általában a legömbölyödő felük tekén és a korhadás üreges helyein jelentkező évgyűrűlépcsők, bélsugárlécek, vagy bélsugárvályúk (üresen visszamaradó helyük), valamint a finom beágyazó üledékek, illetve megfelelő arányban lévő méreteik a szingenetikus származást látszanak igazolni. 8. A rétegben található kovásodott fatörzsek fekvési irányainak középértéke megadja a vízfolyás irányát. Annál kisebb az átlagtól a szögeltérés az egyes daraboknál, mennél hosszabb a fatörzs, illetve mennél sebesebb a vízfolyás. Az eltérés általában ±45°-ig terjedhet. 15