Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964)

Horváth Ernő: Adatok a növények fosszilizációjának kérdéséhez

amikor az még álló helyzetben van. Ez a kövesedési mód főleg gyökerekre, törzsekre és esetleg ágakra korlátozódik és ezeken belül is annál kisebb a valószínűsége, minél távolabb kerülünk az egykori talajfelszíntől, vízben élt növény esetén a vízfelszíntől, általában a gyökértől felfelé a növényegyeden. Az ilyen friss állapotban meginduló kovásodás szolgáltathatja a legjobb megtartású maradványokat, melyet természetesen még a kovasavak kiválásának a módja is erősen befolyásol, mert pl. a kistályosan kiváló kovasav az amorf opállal szemben roncsoló hatású a szöveti szerkezetre. Ilyen úton kovásodott, illetve opálosodott a megyaszói Répásárok I. gyökér és törzsanyaga, melyeknek azonban a jó tulajdonságait a későbbi hévízes hatások tönkretették s megindították azt a mállási folyamatot, mely még ma is tart és eredményeként a sejtfalak helyére berakódott kovasavak bomlanak elsősorban — nyilván a még bennük maradt szerves nyomok miatt — és így a növények sejtes elemeikre esnek szét (I. tábla 5. kép). A sejtek gödörkéi a felületen lencseszerű kiemelkedések formájában jelentkeznek. A másik mód, amikor az elhalt, vagy élő növényről levetett, levált részekben indul már meg a kovásodás. Itt az előzőhöz képest fordított a helyzet, vagyis annál gyakoribb, minél távolabb kerülünk a gyökértől a növényegyeden. Ilyen módon opálosodtak a megyaszói ág-, termés-, toboz- és levélmaradványok, valamint a platánok kéregdarabjai. Ilyen esetekben a maradványok megtartási foka a fentiekben már felsorolt tényezőktől függ, melyek közül az idő és a megtett út problémáit szeretném itt röviden érinteni. A megtartás foka a megtett úttal és az idővel is fordítva arányos. Az idő azt az időmennyiséget jelenti, ami eltelt a növényi résznek az élő egyedtől való elválásától a nyugvópontra jutásáig, vagyis addig amikor már zavartalanul megindulhatott a kövesedés. A másik, vagyis a megtett út szintén az idő függvénye, azonban nem hagyhatók figyelmen kívül azok a viszontagságok, melyeknek a maradványok az út során ki voltak téve. Példának egy megyaszói Fenyőerdőből származó maradványt kívánok bemutatni, melyről a következőket olvashajuk le. (1. tábla 7. kép). A maradvány elég nagy edényekkel rendelkezik, likacsgyűrűs, bélsugarai igen szélesek, de köztük egysorosak is megfigyelhetők. Tehát a tölgyek sajátságait mutatja. A nevezett ágdarab korhadásnak indult, ott, ahol lekerült az anyanövényről. Ennek eredményeként egyik fele teljesen elkorhadt, másik felének pedig csak a felületén indult meg a bomlás. A terület, ahol az előzőek végbementek távolabb lehetett a beágyazási helytől és a szállító folyó medrétől is, mert a következőket olvashatjuk le még a maradványról. A korhadt ágdarabot nagyobb áradás ragadta magával — bizonysága a durva szemű beágyazó kőzet — mely medrébe sodorva, a korhadt részeket lekoptatta róla, vagyis egyik felét teljesen, másik felének pedig csak a felületét. Itt láthatjuk azt is, ami napjainkban is tapasztalható, hogy a tölgy bélsugarai sokkal ellenállóbbak, mint a köztesanyag és kis lécek alakjában megmaradnak. Itt hasonló a helyzet. A bélsugarak kis bordák alakjában fennmaradtak és közéjük apró kavicsszemek kötődtek. Látjuk tehát, hogy az idő és a távolság hogyan alakítja a maradványok tulajdonságait, s azt, hogy ezeket a bélyegeket hogyan használhatjuk fel az őskörnyezet és a fosszilizációs körülmények tisztázására. Megyaszón a levélanyag, a többi maradványhoz hasonlóan opálosodott, tehát valódi kövület. Ez az anyag szerkezeti megtartása szempontjából jó, azonban a réteg is átkovásodott és e miatt nagyrészt csak töredékes levelekhez juthatunk, s akkor is fáradságos munkával. Az egész réteg átkovásodása kétségtelenné teszi, hogy itt egy nyilvánvalóan posztvulkáni jelenséggel állunk szemben, melynek során a feltörő hévizek átjárták ezeket a rétegeket, a növényeket opálosítva, s a réteget összecementálva. A növények opálosodása valószínűleg nem szingenetikus (?), ugyanis az eddigi megfigyelések szerint e réteg felett helyezkedik el az a mocsárflórát 10