Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Katona Imre: Sárvár és a Nádasdyak a XVI. században és a XVII. század elején

SAVARIA I. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1963 SÁRVÁR ÉSANÁDASDYAKA XVI. SZÁZ AD В AN ÉS A XVII. SZÁZAD ELEJÉN KATONA IMRE A sávári várról már a középkorban említést tesznek okleveleink, igazi jelentőségre azonban csak a XVI. század első felében emelkedik. Mint tudjuk, a vár a XV. században a Kanizsai-család birtokába kerül és központja lesz a róla elnevezett uradalomnak. A Kanizsai-család a XVI. század elején leányágra szakad. Kanizsai László vasi főispán leánya, az alig 14 éves Orsolya feleségül megy Nádasdy Tamáshoz. Ezzel a hatalmas Kanizsai-vágyon, köztük a sárvári uradalom — beleértve Sárvárt is — a Kanizsaiak egyéb jószágaival együtt Nádasdy Tamás birtokába kerül. Nádasdy Tamás a XVI. század első felének egyik jelentős, kiamagasló alakja. Pályája kezdetén II. Lajost szolgálta, majd annak korai, 1526-ban bekövetkezett halála után az özvegy királynéhoz csatlakozott. Mikor Mária rövid, néhány hónapos uralkodás után lemond Ferdinánd javára a trónról, Nádasdy Tamás változatlanul I. Ferdinánd párthíve marad, aki ezért Buda várnagyává nevezi ki. Azonban az 1541-es ostromkor János király fogságába esik, akinek hűséges hívévé lesz s így újabb hatalmas birtokokhoz jut. Ekkor lesz övé Erdély egyik legjelentősebb vára: Fogaras és tartozékainak fele része. Később Nádasdy politikai meggyőződésből, vagy más okból I. Ferdinándhoz pártolt vissza és Sárvárt választotta székhelyéül. Ebben az elhatározásában a török iránti kérlelhetetlen gyűlöletén kívül bizonyára az a törekvése is közrejátszott, hogy a házassággal szerzett Kanizsai-vágyon gondjaival törődhessen. A házasságkötésre 1536-ban került sor, hivatalosan azonban csak 1558-ban iktatják be Sárvár és tartozékainak birtokába.

1 A XVI. század közepe a magyar történelem egyik legnehezebb, legbonyolultabb korszaka. A mohácsi csatavesztés következtében diadalmasan előrenyomuló török majdnem az egész országot meghódította. A korán önállósuló erdélyi fejedelemség mellett mindössze az ország északi és nyugati megyéi maradnak meg továbbra is az egykori Magyarországból. Míg az ország középső — a töröktől megszállt — részén az oszmán feudalizmus következtében megreked a polgári fejlődés, a Felvidéken és a Dunántúlon a háborús konjunktúra meggyorsítja a polgári termelőerők fejlődését. A meginduló és egyre kibontakozó mezőgazdasági árutermeléssel fellendül a gabonakereskedelem. Bár Ferdinánd nemcsak a külföldre, hanem a hódoltsági területekre történő gabonaszállítást is megtiltotta, Nádasdy Tamás ennek ellenére nemcsak a maga majorságain termett, hanem még a jobbágyoktól elvett vagy megvásárolt gabonát is külföldre szállította. A sárvári és környékbeli főurakat, a Nádasdyakat, Batthyányakat, Erdődyket és Zrínyieket ért1. Horváth János: A reformáció jegyében. Gondolat kiadó, 1957. 135 — 172. 1 — Payr Sándor: A nádorispán udvara. Sopron, 1903. H. Takács Mariann: A sárvári vár. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Bp. 1957. Tholt Judit: A sárvári uradalom majorgazdálkodása a XVII. század első felében. Bp., 1934. — Balázs János: Sylvester János és kora. Bp. 1958.147 — 159. 1. 239