Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Szövény István: A harminc éves kőszegi múzeum

könnyes szemmel simogatta végig utoljára a maisztram remekbe készült mintadarabjait és az öreg szerszámokat, melyek még őrizték a munkás dolgos keze nyomát, aztán megindult velük a múzeum felé. Mindenki keresgélt, mindenki akart valamit adni, mintha egy-egy darabbal megválthatta volna maga számára a halhatatlanságot. A várban rendezett Helytörténeti és Szülőföldismereti kiállítást 1932. május 28-án nyitotta meg dr. Marton Lajos múzeumigazgató a Közgyűjtemények Országos felügyelője képviseletében. A helyi sajtóban hiába keressük a beszámolót, mindössze egy rövidke hírt közöl arról, hogy ,,a várat megkaptuk, de csak június 15-ig. A történelmi kiállítást itt rendezik meg." E részvétlenség ellenére az érdeklődést leginkább az mutatja, hogy a kiállítás a tervezettnél későbbi időpontban, csak szeptemberben zárult. Kár, hogy a látogatók létszámáról csak az idegenek részére fenntartott vendégkönyv tanúskodik, ami az összehasonlításra nem ad lehetőséget. A Hősök kapujának belső építési munkái 1933-ban már annyira előrehaladtak, hogy megindulhatott a kiállítási helyiségek berendezése. A rendelkezésre álló 3 helyiség közül a Tábornokház boltíves szobájában kaptak helyet az 1932. évi ostromra és a város történetére vonatkozó főbb dokumentumok. Az I. emeleti toronyszoba a város művelődéstörtlneti emlékeit sorakoztatta fel, míg a II. em. toronyszobában az ipar, a kereskedelem és a közlekedés múltját szemléltették. Az erkélyes III. em. toronyszoba méreteinél fogva alkalmatlan volt kiállítási célokra, viszont innen nyílott a legfestőibb kilátás a városra és környékére. A látszólag tetszetős megoldás nem számolt a távlatokkal, így hamarosan kerékkötője lett a fejlődésnek. Újabb kiállításrendezésre csak a meglevők lebontásával kerülhetett sor, mert a 3 helyiségen kívül további termek nyitására nem volt lehetőség. A gyűjtött anyag nagy része raktárba kényszerült, és ott is a zsúfoltság és rendezetlenség jelei mutatkoztak. Ezzel magyarázható, hogy a múzeum a felszabadulásig mindössze egy órakiállítást (1937-ben) tudott rendezni. Pedig a múzeum kétségtelenül szakszerű és jó kezekben volt. Az igazgatás feladata a nagy elfoglaltságú Miske Kálmán kezéből teljesen Visnya Aladárra szállott, aki 1937-ben mint tanár nyugdíjba vonul, hogy egészen a múzeumi munkának élhessen. A polgári anyag gyűjtése mellett az ő elévülhetetlen érdeme, hogy összehozta Kőszeg sajátos flórájának és faunájának tanulmányozására az Örsz. Természetrajzi Múzeum tudós-kollektíváját. A kutatások eredményeit a Vasi, később Dunántúli Szemle külön rovatában, a Kőszegi Múzeum Közleményei-ben publikálták. A felszabadulás a múzeum életében is jelentős fordulatot hozott. Az új élet új tartalommal töltötte meg a múzeumi munkát. A gyűjtemény anyag nagyobb károsodás nélkül vészelte át a háborús esztendőket. Ennek számbavétele, rendezése jelentette az első lépést az induláshoz. Visnya Aladár fáradhatatlan buzgalommal igyekezett a megnövekedett feladatokat ellátni, de munkabírása a 70 esztendő súlya alatt már nem volt a régi. 1951 augusztusában megromlott egészségi állapota miatt kénytelen volt megválni szeretett múzeumától. A MMOK intézkedésére fél évig Peso vár Ernő, majd 1952-től Medvegy Antal gimn. igazgató intézi a múzeum ügyeit, míg 1953 októberében a Népm. Min. Múzeumi Főoszt.-tól megbízást nem kaptam a múzeum vezetésére. Első teendőnk a múzeumi szakanyag nyilvántartásának rendezése volt. Szakmuzeológusok közreműködésével új rendszerű leltárkönyvekbe vezettük be az anyagot az 1955 — 56-os években. Ezeket az adatokat alapul véve tárgyi anyagunk gyarapodása 966 db, részben ajándék, részben vétel útján. Az anyagbeszerzés nemcsak központi hitelkeretből történt, de a Városi Tanács is az utóbbi 2 évben 10 000 317