Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Palánk István: A Magyar Tanácsköztársaság iparpolitikája, az üzemek szocializálása Vas megyében

bői nyilvánvaló „hogy benne ülnek mindazok, akiknek valóban módjuk van az ország gazdálkodását megszervezni és abba mederbe irányítani, ahol az a nép javát szolgálhatja. Ennek a Tanácsnak az íróasztalára kerül majd valamennyi olyan adat, amely az ország igazi életét jelenti és innen, mint valami központi bateriából fognak szétrepülni azok az utasítások, amelyek ezt az életet szervezet­tebbé és gazdaságosabbá teszik." A Népgazdasági Tanács az országot gazdasági kerületekre osztotta, s június 17-én kelt rendeletében kerületi népgazdasági tanácsok szervezését írta eló'. A kerü­leti népgazdasági tanács a szakszervezetek helyi csoportja, a helyi tanácsok, a termelőszövetkezetek, a kerületi ipari termelési tanács és a kerületi gazdasági biztosból állt. Hatáskörébe tartozott a kerületi szociaálizált és nem szocializált mezőgazdasági és ipari üzemei termelésének irányítása, anyaggal való ellátása, a termelt anyagok és közszükségleti cikkek elosztása, a pénzügyi szervek irányítása és ellenőrzése. A feladatok közigazgatási végrehajtására Kerületi Gazdasági Hivatalt hoztak létre. Úgy látszik, hogy e kettős szervezeti forma a gyakorlatban nem felelt meg, azért július 16-án a kerületi népgazdasági tanácsokat megszüntet­ték, ezután a kerület gazdasági életének egységes, az összes népgazdasági ágat átfogó irányítását a Kerületi Gazdasági Hivatal végezte. Vezetője a Népgazdasági Tanács által kinevezett gazdasági biztos volt. A köztulajdonba vett ipari üzemek szocialista jellegének erősítése, a régi magángazdasági keret megszüntetése érdekében a Népgazdasági Tanács a szociali­zált üzemek szakmánkénti üzemközpontokba való egyesítését határozta el. Úgy rendelkezett, hogy a köztulajdonba vett üzemek gazdasági és pénzügyi vezetését, valamint könyvvitelét szakmai üzemközpontok végezzék. Ez az intézkedés mai szóhasználattal trösztök létrehozását jelentette. Végrehajtására Vas megyében az idő rövidsége miatt nem kerülhetett sor. A Népgazdasági Tanács június 18-án Tudományos Műszaki Tanácsot léte­sített, hogy az ipari termelésbe a tudomány és technika szakembereit a lehetőleg nagyobb mértékben be tudja vonni. A tanács szakmák szerinti szaktanácsokból állott. A szakmai tudományos műszaki tanácsok műszaki szempontból ellenőriz­ték a Népgazdasági Tanács főosztályait, JS szakmai támogatást adtak a főosztá­lyoknak, így a tudomány és technika legjobb szakembereinek közreműködésével ki lehetett alakítani egy-egy iparág fejlesztésének legjobb útját. A Forradalmi Kormányzótanács fenti rendelkezései során teljesítette a Tanács­köztársaság kikáltásakor tett ígéretét, rövid idő alatt az ipar, majd a népgazdaság irányításának olyan szervezetét építette fel, amely alkalmas volt a népgazdaság tervszerű vezetésére. Munkabérek rendezése. Munkásvédelem 1919. április 17-én nagy fontosságú rendelet jelent meg. A Tanácsköztársaság, Magyarországon először, ezzel a rendelettel bevezette a nyolcórás munkanapot. Teljesült a munkásosztály hosszú, küzdelmes harcának követelése. A rendelet kimondta, hogy 8 óránál hosszabb munkaidőt csak rendkívül esetekben szabad teljesíteni. Ilyen esetekben az első két órára ötven százalékos, a további órákra száz százalékos pótlékot kell fizetni. A béreket felemelték. Az akkordbér-rendszer megszűnt. A rendelet tiszta órabér-rendszert vezetett be. Az előírt határok között a fizetést a termelési biztos az ellenőrző munkástanáccsal egyetértőleg a szakszervezeti bizalmiak bevonásával 286

Next

/
Oldalképek
Tartalom