Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Palánk István: A Magyar Tanácsköztársaság iparpolitikája, az üzemek szocializálása Vas megyében

A jelentősebb szocializált üzemek létszám szerinti nagyság sorrendjében. Zárójelben a termelési biztos, majd az ellenőrző' munkástanács elnökének neve. Magyar Motor- és Gépgyár, Szombathely, (Brück Nándor, Mersics Mihály); — Dohánygyár, Szentgotthárd, (Kohn Kálmán, Kocsis Kálmán); — Műselyemgyár, Sárvár, (Juer György, Török Lajos); — Kasza- és Sarlógyár, Szentgotthárd, (Malcsiner Károly, Putz Ferenc); — Selyemgyár, Szentgotthárd, (Malcsiner Károly, Horváth Lajos) ; — Pohl Gépgyár és Vasöntöde, Szombathely, (Hutzl Sándor, Horváth János); — Óragyár, Szentgotthárd, (Malcsiner Károly, Lang Ede); — Sághegyi Bazaltbánya, Celldömölk, (Lázár Ferenc, Molnár Béla); — Cukorgyár, Sárvár, (Oplatka Ferenc, Kiss József); — Bőrgyár, Szombathely, (Szőke József, Feigelstock Ernő); — Szőnyeg- és Takarógyár, Szombathely, (Friednes Adolf); — Nemez- Posztó- és Fezgyár, Kőszeg, (Fürst Béla, Nagy Ferenc); — Pamutipar Szombathely, (Schwertner Gusztáv, Pfneisz Jenő); — Gyufagyár, Szombathely, (Fleischmann Lajos, Kóbor Dezső); — Elektromosművek, Szombathely, (Fleischmann Győző, Bedi István). A szocializált üzemek vezetése A Forradalmi Kormányzótanács IX. számú rendelete az üzemek köztulajdonba vételének kimondásával egy időben meghatározta a munkásigazgatás szervezetét: kinevezett termelési biztos, választott ellenőrző munkástanács, állami vezetés és üzemi demokrácia megvalósítása, a demokratikus centralizmus elvének érvényesülése e vezetés lényege. A kinevezett termelési biztos, az ellenőrző munkástanács feladatát, a vezetés irányelveit Hevesi Gyula népbiztos a Szociális Termelés című folyóirat 1919. május 10-i számában körvonalazta. Leszögezte: „szükséges, hogy a gyárban a legfőbb rendelkező jog egy ember kezében legyen, mert lehetetlen lenne a termelés rendjét biztosítani, ha több embernek is volna ugyanazon dolgok felől intézkedési joga, vagy ha minden intézkedést előzetes tanácskozásnak kellene megelőznie." A termelési biztos egyszemélyes felelősséggel vezette az üzemet. Gondoskodott az irányító szervek rendeleteinek végrehajtásáról, a munkafegyelem megtartásáról, a termelés folytonosságának biztosításáról. Megszüntethette minden olyan termék gyártását, amelynél fontosabb szükségleti cikket is elő lehetett állítani. Gyártási ágak megszüntetéséhez, újak bevezetéséhez azonban a Szociális Termelés Népbiztosságának engedélye volt szükséges. Hetenként beszámoló jelentést küldött a Szociális Termelési Népbiztossághoz. Ebben ismertette az üzem szükségleteit, a gyártási eredményeket, a más üzemben is felhasználható tapasztalatokat. A termelési biztos képviselte a vállalatot, ő kötötte meg az üzem folytatásával járó összes szerződéseket. Intézte a levelezést. A leveleket az ellenőrző munkástanács elnökével együtt írta alá. Az ellenőrző munkástanács feladata a Forradalmi Kormányzótanács IX. számú rendelete szerint a proletár munkafegyelem megteremtése, a dolgozó nép tulajdonának védelme és a termelő munka ellenőrzése volt. Ha az ellenőrző munkástanács és a termelési biztos között valamely kérdésben nézeteltérés merült fel, akkor a munkástanács nem járhatott el önhatalmúlag, hanem panasszal fordulhatott a szociális termelés népbiztosságához. Annak döntéséig a termelési biztos rendeletét követnie kellett. A Szociális Termelés említett cikke az ellenőrző munkástanáccsal kapcsolatban kiemelte: „Különösen a munkafegyelem fönntartásában kell fontos szolgálatot teljesítenie a munkástanácsnak a termelésben. Őket illeti a fegyelmi eljárás is a 282