Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Palánk István: A Magyar Tanácsköztársaság iparpolitikája, az üzemek szocializálása Vas megyében

fegyelemsértőkkel szemben, úgyszintén mindennemű személyzeti ügyben, elbocsátás, fölvétel vagy áthelyezés dolgában a termelési biztos csak a munkástanáccsal egyetértőleg intézkedhet. Az ellenőrző munkástanácsnak is jogában áll a termelési rend durva megsértőit a forradalmi törvényszék elé állítani. Bérelszámolások, differenciák, munkások egymásközti viszályainak elintézésében is a munkástanács illetékes. Őrködnie kell a proletárállam mindennemű vagyona fölött. Ezért a vállalat gazdasági ügyvitelébe, levelezésébe, könyvelésébe is bele kell tekintenie, és ezt a célt szolgálja, hogy a munkástanács elnöke a termelési biztossal együtt írja alá a postát. A munkástanács tagjainak elöl kell járni a példaadásban azzal, hogy a legnagyobb szorgalommal és önfeláldozással szolgálják a proletariátus termelő rendjét. Ezért amennyire csak lehetséges, lehetőleg lássák el rendes munkakörüket is. Mindenesetre figyelniök kell arra is, hogy ellenőrzési tevékenységük ne válhasson a munkásoknak, tisztviselők- vagy mérnököknek zaklatásává, ami a termelésnek csak kárára volna." Az üzemek műszaki vezetését a műszaki igazgató, a főmérnök látta el. A szocializálási rendelet már utalt arra, hogy a Tanácsköztársaság időnként kiküldött ellenőrei útján gondoskodik a társadalmi vezetés alá helyezett üzemek műszaki ellenőrzéséről. Ennek alapján meg is indult a műszaki üzemfelügyelőségek szervezése. Az elgondolás az volt, hogy a kerületi ipari termelési tanácsok székhelyein működjenek ilyen felügyelőségek és ezek végezzék a kerületben levő üzemek műszaki irányítását, ellenőrzését. A munkásigazgatás szerveinek hatákörét elvileg jól állapították meg, a gyakorlatban azonban, főként kezdetben, súrlódások fordultak elő. A Pohl gépgyár termelési biztosa is kénytelen volt felhívni az ellenőrző munkástanács tagjait: „hogy minden csekélységért ülés összehívását ne provokálják, mert ezáltal csak a termelést hátráltatják." Varga Jenő népbiztos a Tanácsok Országos Gyűlésén foglalkozott a kérdéssel. Kijelentette: ,,Az új organizáció főhibája, hogy a termelőbiztosság, munkástanácsok egymáshoz és a technikai vezetőséghez való viszonya nincs kellően tisztázva. A termelőbiztos hatáskörét élesebben kell elválasztani a technikai vezetők hatáskörétől, másfelől az ellenőrző munkástanácsok hatáskörét némileg meg kell szorítani és bele kell venni a termelés organizációjába a szakszervezeteket is." A kezdeti lépések bizonytalanságai és zavarai után, a hatáskörök tisztázásával természetesen javult az ellenőrző munkástanácsok munkája. Már nem a termelés napi irányítását tekintették feladatuknak, hanem a szocializálási rendeletben megszabott területeken segítették az egyszemélyi felelős vezetőt, a termelési biztost, a termelési feladatok megoldásában, a munkafegyelem erősítésében, a dolgozó nép vagyonának védelmében. A fentieket bizonyítják például a szombathelyi Pohl gépgyár ellenőrző munkástanácsának üléseiről felvett jegyzőkönyvek is. A dolgozó nép tulajdonának védelmére gyári őrséget szerveztek. „Abban egyeztek meg, hogy éjjelenként 4—4 ember tart egy bizalmi férfi ellenőrzése mellett szolgálatot." Ellenőrizték a gazdasági vezetők munkáját. „Reményi igazgató Bécsből szitaselymeket hozott 17 537,05 korona osztrák értékben, melyért 22 959,58 korona magyar értéket fizetett ki. Ezen áruért Összeállítása szerint 60 000 korona bevételt irányoztunk elő. Felszámított költségeit elfogadtuk." A munkavégzés körülményeinek javítására törekedtek, szorgalmazták az üzemi fürdő építését. „Szabó Gyula a fürdő késedelmes készítése miatt Horváth Sándor elvtársnál panaszt jelentett be, melynek értelmében a tanács Reich üzemmérnököt utasította, hogy a szükséges munkaerőt nevezettnek rendelkezésére bocsássa." 283