Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Palánk István: A Magyar Tanácsköztársaság iparpolitikája, az üzemek szocializálása Vas megyében

következtében előállott szükségszerűségből is át kellett lépni, *gy a malmok, vegyi üzemek, majd az áramfejlesztő telepek, gázgyárak köztulajdonba vételét kimondó rendeletek már nem voltak tekintettel a létszámra. Az „egy csapásra" való szocializálást a Tanácsköztársaság adott körülményei szükségessé tették, és annak végrehajtását a munkásság forradalmi részvétele jellemezte. Az üzemek köztulajdonba vételének elrendelésekor gondoskodni kellett arról, hogy a szocializálás végrehajtásáig a termelés folytonosságában fennakadás ne legyen, és meg kellett akadályozni a volt tulajdonosok kártevését. Az üzemi termelés fenntartásáról a Szociális Termelés Népbiztossága a következőkben rendelkezett : „Az üzemek, vállalatok tulajdonosai és ezek megbízottai üzemüket a szenes nyersanyagviszonyoknak megfelelő mértékben fenntartani kötelesek. A tulajdonosok vagy megbízottak minden szabotázsa, üzembeszüntetés, köteles gondosság, karbantartási munkálatok elmulasztása, munkások fizetésének indokolatlan megtagadása, földolgozható anyagok vagy az üzemekben szükséges gépek és berendezések elszállítása bűncselekmény. Az ilyen cselekmények elkövetői forradalmi törvényszék elé állítandók." Egy másik rendelet ugyanakkor a szocializált üzemek tisztviselőiről intézkedett. Kimondta, hogy a szocializált és szocializálandó üzemek eddigi vezetői, igazgatói és összes tisztviselői kötelesek helyükön maradni és minden erejükkel, tudásukkal az üzemet tovább szolgálni. Vas vármegye Direktóriuma a szocializálási rendelet megjelenése után, annak egységes végrehajtására és a szocializált üzemek irányítására megszervezte ipari szocializálási ügyosztályát. Az ügyosztály munkáját Bencze Sándor mérnök, mint megyei műszaki megbízott vezette. A megye 20 munkásnál többet foglalkoztató üzemeiben az összmunkásság gyűléseken üdvözölte az üzemek szocializálásának elrendelését. Ezeken a gyűléseken megválasztották az ellenőrző munkástanács tagjait. Majd javaslatot tettek a termelési biztos kinevezésére. A javasolt termelési biztosok a szociális termelés népbizottsága által való kinevezésig ideiglenes termelési biztosként vezették az üzemeket. A volt tulajdonosok rendszerint műszaki beosztásban alkalmazottként az üzemben maradtak. Ez sok esetben alkalmat és módot adott a tőkéseknek a termelés szabotálására. Szocializálásról szóló hírt először a Vamegyei Hírlap 1919. április 5-i számában olvashatunk. A lap közölte, hogy az előző nap megtörtént a szombathelyi motorgyár szocializálása. Itt 7 tagú ellenőrző munkástanács alakult. Bejelentette, hogy a következő nap kezdődik a Pohl gépgyár szocializálása. A munkásosztály tulajdonába vette az üzemeket. A megváltozott termelési viszonyt fejezte ki az üzemek falán megjelent felhívás : Proletárok rendet ! Dolgozzatok! Magatoknak dolgoztok! Megkezdődött az építő, szervező munka a kizsákmányolásmentes társadalmi rendszer megvalósítására. Ezt az imperialista hatalmak nem nézték tétlenül, megszervezték a támadó háborút a Magyar Tanácsköztérsaság ellen. Az ország függetlenségének, szabadságának védelmére fegyvert fogtak a megye munkásai is. A Testvériség május 24-i számában — Fegyverben a szombathelyi munkásság — cím alatt arról adott hírt, hogy „Egy teljes munkásszászlóalj alakult meg a Máv, a Pohl és a Motorgyár munkásaiból." Az üzemek köztulajdonba vétele, a termelés szervezése a belső és külső ellenségek elleni harc körülményei között folyt. A rendelkezésre álló adatok szerint májusra általában megvalósult a megye üzemeinek munkásigazgatása. 281