Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Palánk István: A Magyar Tanácsköztársaság iparpolitikája, az üzemek szocializálása Vas megyében

ellenőrzés alá veszik a vállalat pénzkezelését, ügyvitelét. A munkásosztály megkezdte saját sorsának intézését. A Vasmegyei Hírlap 1919. március 29-i számának első oldalán „Az ipari, bánya- és közlekedési üzemek köztulajdonba vétele" cím alatt közölte a Forradalmi Kormányzótanács március 26-án kelt IX. számú rendeletét. ,,1.§. A Tanácsköztársaság feladatának tekinti, hogy a termelőeszközöket a dolgozók társadalmi tulajdonába vegye át, a termelést szervezze és fokozza. Ezért a Tanácsköztársaság a kisipar keretét meghaladó ipari, bánya- és közlekedési üzemeket köztulajdonba veszi, azokat egy csapásra az egész proletariátus vezetése és az illető üzem munkásságának ellenőrzése alá helyezi. Ezért mindazok az ipari, bánya- és közlekedési üzemek, amelyek munkáslétszáma 1919. március 22-én a húszat meghaladta, társadalmi vezetés és munkásellenőrzés alá kerülnek. 2. §. A köztulajdonba átvett üzemeket a Tanácsköztársaság szociális termelési népbizottsága által kinevezett termelési biztosok vezetik. A termelési népbizottság több üzemet is rendelhet egy termelési biztos alá. A termelési biztos a proletárság összességének képviselője abban az üzemben, amelynek élére állították. 3. §. A megjelölt üzemeknél a munkások ellenőrző munkástanácsot választanak. Ha a munkások száma a százat meg nem haladja, az ellenőrző munkások száma három, ha százat meghaladja öt, ha az ötszázat meghaladja legfeljebb hét. Választó és választható az üzemben dolgozó minden tizennyolc évnél idősebb munkás és munkásnő. Ahol a munkásság legalább egy negyede kívánja a választás titkos szavazással történik. A tisztviselő is munkás." A proletárdiktatúra ezzel a rendelettel egy csapásra eltörölte a termelőeszközök tőkés tulajdonát, megszüntette a társadalmi termelés és tőkés kisajátítás közti ellentmondást, megkezdte a szocialista gazdasági rendszer felépítését. A rendelet egyszer a társadalmi tulajdonba vétel, másszor a köztulajdonba vétel kifejezést használja, a szóhasználat még nem a mai, a cél azonban világos és egyértelmű: a szocialista termelési viszonyok alapjának lerakása, a termelés központi irányításának megvalósítása. Az üzemeket állami szerv, a Szociális Termelés Népbiztossága által kinevezett termelési biztosok vezetik. Nem az egyes üzemek munkásai, hanem a proletariátus összessége veszi tulajdonába a termelőeszközöket. Ezt hangsúlyozza a Közoktatásügyi Népbiztosság 1919 májusában megjelent — Mit adott a forradalom? című kiadványa: „Jól értsük meg: az ipari vállalatok, bányák és közlekedési üzemek az egész proletártársadalom tulajdona és azok a munkások akik vállalatoknál dolgoznak, a proletártársadalom nevében csupán ellenőrzést gyakorolnak. A vezetést a szociális termelés népbiztossága által kinevezett termelési biztosok végzik, azok szerint az egységes elvek szerint és egységesen megállapított tervek szerint, amelyek szükségesek ahhoz, hogy minél kisebb erő- és időpazarlással minél többet lehessen termelni." A köztulajdonba, társadalmi tulajdonba vétel kifejezés a szocializálási rendeletben tehát állami tulajdonba való vételt jelent. A Tanácsköztársaság államosította a termelőeszközöket, hogy megvalósítsa a termelés egységes, központi irányítását. Az államosítás határát a rendelet 20 munkásban állapította meg. Ezt a határt a munkások magasnak találták, és ennél kisebb létszámú üzemeket is szocializáltak. Varga Jenő népbiztos a Tanácsok Országos Gyűlésén június 16-án tartott beszámolójában elmondotta, hogy „nem a kormányzótanács és nem a szocialista termelés népbizottsága és nem én voltam az, akik a sokkal kisebb üzemek szocializálását óhajtottuk, hanem maguk a munkások voltak, akik nemcsak hogy óhajtották, hanem minden kérdezés nélkül végre is hajtották a 20 munkásnál kisebb üzemek szocializálását is." Másrészt, egyes területeken a fenti határt a háborús helyzet 280