Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Horváth Ferenc: Szombathelyi házszámozások

természetesen meg kellett változtatni a házszámtáblát is, ami sok fáradtságba és költségbe került. 1838 és 1880 között két ilyen lényeges kiigazítást ismerünk. Az egyiket 1848ban, a Bach-kor idején történt telekkönyvezés kapcsán hajtották végre, a másikat az 1860-as évek végén. Előbbinek jegyzéke a városi levéltár Vegyes kötetek 10 kötetének 27. sz. irataként maradt ránk, utóbbi a Kataszteri Helyszínelési Felügyelőség Bach-kori felmérési iratainak egyik köteteként, a város telekkönyvében. Az 1838. évi házszámozási rendszerben az l-es számot a mai Köztársaság tér 16. sz. sarokház, a város akkori vendégfogadója kapta, s innen haladt a számozás a következő útvonalon : a mai Köztársaság tér északi oldalán a Gyöngyösig, onnan a Ferences templom és hozzátartozó épületek után a Derkovits Gyula utcai házakat magába foglalva, s néhány akkor már álló Thököly utcai házat is — visszakanyarodott a mai Köztársaság tér déli oldalára, tehát tulajdonképpen körbement a téren, akárcsak ma, majd tovább folytatódott a mai Kossuth Lajos utca déli oldalán, onnan visszakanyarodott az északi oldalon a mai Köztársaság térig, majd továbbhaladt a Széchenyi utcáig, annak déli oldalán megkerülte a városháza helyét és a Belsikátor északi majd déli oldalán elérte a Megyeházát, onnan a Hollán Ernő utca déli oldalán át átkanyarodott a Kiskar utcába, folytatódott a Vorosilov út keleti oldalán, majd visszakanyarodott a nyugati felén egészen a Thököly utcáig, onnan végigszaladt a Perint mentében a mai Sorok utcán, visszafelé jövet folytatódott a Kiskar utca nyugati során, továbbhaladva a Hollán Ernő utca déli oldalán egészen a Nagykar utcáig, annak először déli, majd északi oldalán visszafordulva a Hollán Ernő utca északi oldalán haladt a Püspöki palotáig, ezután először az Alkotmány utca nyugati, majd visszafelé a keleti oldalán haladt végig, majd befordult a Széchenyi utca északi oldalára, végighaladt egészen a Zöldfáig (Köztársaság tér 15), ott északnak befordult a Beloiannisz utca nyugati oldalán, és rajta végighaladva az utca végén nyugatnak fordult a mai Petőfi Sándor utca déli oldalán haladva, egészen a mai általános iskoláig, onnan átugrott a másik (északi) oldalra és azon jött vissza egészen a Március 15 térig, ott bejárta a Lenin útnak a Gyöngyösön inneni részét, majd a Petőfi Sándor utca déli oldalán visszajutott a Beloiannisz utca keleti oldaláig, s azon a Köztársaság tér felé haladva elérte a Köztársaság téri sarokházat, ahonnét kiindult az egész számozás. 1838-ban 390, 1858-ban 400 házat számoztak meg fenti sorrendben, de a megszámozottak közül 1838-ban csak 371, 1858-ban 380 helyezkedett el a város belterületén, a többi a városon kívüli téglaszínek, jégvermek megjelölésére szolgált. Az 1870-es években a vasút megindulásával, új városrészek létesítésével, az első városrendezési tervek kialakításával egyre bajosabbá vált ez a nehézkes házszámozási rendszer. Ennek következtében határozott úgy 1879-ben a városi tanács,

3 hogy bevezeti az utcánkénti házszámozást, mégpedig olyképpen, hogy a város központjából kifelé induló utcák bal oldalát páratlan, jobb oldalát páros számokkal jelöli meg, s természetesen beszámozza a beépítetlen, üres telkeket is. Ez a házszámozási rend 1880-ban életbe lépett

4 s érvényben van a mai napig. Az egészen természetes, hogy új utcanyitások, városrendezés kapcsán történt átépítések. alkalmával kisebb változások történtek az egyes utcák számozásában, ezeket azonban térképek és lajstromok alapján viszonylag nem nehéz nyomon követni, különösen, ha az ember az utcák neveinek elég gyakori változásával tisztában van. Éppen ezért, mielőtt rátérnék az összehasonlító házszámtáblázat rendszerének rövid ismertetésére, azoknak az utcáknak pontos történetét szeretném 'C- 3 SzÁL. Szhely. r. t. város Kgy. jkv. 78/1875. számú véghatározat alapján 4 SzÁL. Szhely. r. t. város Kgy. jkv. 59/1880. számú véghatározat alapján 258