Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Mozsolics Amália: Hegyháti hagyományok

az erdőben laktak. Nagy ezüst gombokat varrtak a lájbijukra. Valamikor kanászok vagy csordások voltak. A Festetich grófok kiadták a menősöknek a birkát, hogy a majorban kárt ne tegyenek. Savanyú Józsi, az volt legutolján menős. így tudta az öreg Márton Ferkó (Gerse). A nóta is megemlékszik róla: Savanyú Jóskának hat széles gatyája Megakadt a tüskebokor ágába. Tüskebokor ereszd el a gatyámat, mert ha nem, levágom az apádat. (Török Mihály szerint). Tüskebokor helyett néha cserfabokor is szerepel. Az utolsó sorát másképpen is hallottam: Ha úr vagy, ha paraszt vagy, leváglak. Oswald Imréné már nem emlékezett az egész nótára, csak ennyit tudott belőle : Rászállott a Dunára Elszakadt a gatyája. Savanyú Józsiról szól a nóta. Az öreg Karvalics azt állította, hogy ő még ismerte gyerekkorában Savanyú Józsit. Kint járt a hegyben, abban a pincében, amelyikben a negyvenes években lakott. Az akkor egy híres csordásé, a Szalay Józsié volt. Ott ivott nála Savanyú Józsi két cimborájával. Karvalics odament, hátha nyitva van a pince. Bámészkodni ment oda, mint afféle gyerek. Nézte őket sokáig, egyszer csak az egyik azt kérdezte : „Ez a gyerek meg mit keres itt közöttünk?" Arról tudta Karvalics, hogy Savanyú Józsi volt, mert látta később Szombathelyen a megyeház udvarán térdig vasban, akkor ismerte föl. Az akkor volt, mikor a pandúrokat fölváltották a csöndérek. Mikor Karvalics a Tikhegybe ment lakni, egyenesítette az udvart a sarkon, ahol a lúgos volt. Mikor ott dolgozott, egy embert ásott ki. Régi nem lehetett, mert a föld fölötte még zsíros volt. Arra mind erdőség meg vad hely volt. A menősöknek nem volt más dolguk, hogy aki nem tetszett nekik, azt eltették a másvilágra. Járt a Subri is a Hegyháton. Az másfajta volt mint a Savanyú Józsi. Mindig tizenkét társával ment. Szép tisztán öltözködött. A többiektől is megkövetelte a tisztaságot meg a rendet. Subrinak volt egy Река nevezetű cimborája. Akkor autó, telefon meg vonat még nem volt, aztán a kereskedők szekéren jártak vásárra. Pekának az volt a legnagyobb élvezete, ha kilőtte a kereskedőt a szekérből, amikor a vásárról gyütt. Akkor szekéren meg kocsin jártak. 1866-ban épült csak a vasút. Savanyú Józsi nem volt olyan mint a Subri, mert az gyilkolt is, ez meg csak rabolt. Az apja a szitkei uradalomban volt béres. Nagy Sándor, az uraság, egyszer behivatta a Józsit, aztán igen a lelkére beszélt, hogy hagyjon föl evvel az élettel: „Mert Józsi, te még az akasztófán fejezed be, nem lesz ennek jó vége." De Savanyú Józsi azt mondta, hogy neki az élet így jobb. „Hát aztán mibül élsz te Józsi?" kérdezte az uraság. „Van nekem annyi pénzem, amennyi köll. Még az uraságtul is el tudom szenni (szedni) úgy, hogy meg se mukkan." „De Józsi, azt már meg nem teszed velem!" kérte az uraság. De Savanyú Józsi megtette. 233