Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Mozsolics Amália: Hegyháti hagyományok

SAVARIA I. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1963 HEGYHÁTI HAGYOMÁNYOK MOZSOLICS AMÁLIA A háború alatt és még 1945—46-ban is szabadságom ideje alatt többször foglalkoztam néprajzi gyűjtéssel. Munkámat megkönnyítette az, hogy gyermekkoromban én is a Hegyháton éltem, szabadságomat mindig otthon töltöttem és így adatszolgáltatóim régi ismerőseim voltak. Kérdezősködéseim közben sok homályos gyermekkori emlék is felmerült. Kéziratomat 1946-ban zártam le. Egy kis könyvre való gyűlt össze különböző témákról: hegyháti boszorkányok, ludvérc, az öreg Szakáll káromkodásai, az itt közreadott fejezetek. A könyv végén beszámoltam adatszolgáltatóimról és környezetükről — azokról, akik meséltek és a vidékről, ahol meséltek. A mesemondók közül ma már aligha lehetne valakit megszólaltatni, hisz a legtöbben már 20 év előtt jóval túl voltak a hatvanon és a vidék is alaposan megváltozott (villany, utak, autóbuszok, szocialista mezőgazdaság stb.) Az egyéni hangvételt megmagyarázza hegyháti származásom, a gyermekkori emlékek, adatszolgáltatóim baráti közelsége : mind gyermekkori ismerős, rokonaimnak jóbarátai, édesapám ügyfelei, távoli rokonok. Az asszonyokkal piacon és mezőn találkoztam, sokszor megkínáltak gyümölccsel, egy karéj kenyérrel. Sokan jól emlékeztek még gyermekkori csínytevéseimre. A hegyháti mesevilág az enyém is volt és a könyv megírása előtt csak pontosan kellett mindent rögzíteni. Az egyes fejezeteket nem néprajzi tanulmányoknak szántam, hanem a gyermekkori mesevilágot és hőseit, környezetem egy-egy érdekes alakját szerettem volna átmenteni a jelenbe. Már 20 év előtt is kevesen tudtak a híres gersei boszorkányról, a vén Kuminéről, aki 1903-ban halt meg. És a kiapadhatatlan meseforrás, a petőmihályfai Török Miska bácsi is, aki a leányánál élt Gersén, már túl volt a nyolcvanon. A néha kissé könnyedebb leírás annak tudható be, hogy nem vagyok néprajzos, hanem régész és így egyes adatokon átsiklottam, ahol egy néprajzos utánakérdezett volna. A megjelentetést indokolja — úgy vélem — hogy ma már nem lehetne adataimat összegyűjteni. Gyűjtéseim helye: Vasvár, Gerse, Karátföld (ma Gersekarát), Petőmihályfa, Oszkó. TÁTOS - GORBONCÁS A tátosról nem sokan tudtak már 20 év előtt sem arra mifelénk. Mondogatták, hogy a tátos nagy hadvezér. Élt még néhány nagyon öreg ember, aki hallotta hírét, még talán egy mesét is kanyarított róla, de olyan is volt, mint az öreg Karvalics Józsi, aki úgy tartotta, hogy a tátos meg a gorboncás az egy.

1 1 Hegyháti nyelvjárás szerint tátos = táltos ; garboncás, gorboncás, gorbonciás diák = garabonciás diák. 15 Vas megyei Múzeumok Értesítője 225