Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Mozsolics Amália: Hegyháti hagyományok

A tátoslovat még sokan emlegették, de nem a mesebelit, hanem inkább csakis olyan lovat neveztek annak, amelyik tüzes, vad. Barnaszínű, jó menő. Nem olyan szelíd mint a többi ló. Erre-arra járkál mint a dologtalan ember. Megy mint a tátosló, mondták a jó lóra. Török Mihály úgy tudta, hogy a tátoslónak foga van a szájpadláson. A tátosnak is foga van a szájpadláson. így mesélték a régiek. Az öreg Török Mihály mindenre jól visszaemlékezett, amit látott, de bizony tátos, meg tátosló se került a szeme elé. Régen lehetett a tátosnak az ideje. A vén Török Nani mesélte, hogy sokszor kérdezték még lánykorában, mikor a lovakat őrizte: „Nem félsz fölülni arra a lóra? Ollanmint a tátos." Gyehenna volt, nehéz volt vele bírni, mert harapott. Horváth Péterné öregapja megkente a lovak fogát ördögsz. .ral. Patikában árulták. Azért kente meg vele a lovak fogát, hogy fmcosak legyenek. Olyanok lettek aztán a lovak mint a tátos. Vasvárott a Tikhegyhez nem messze volt egy gödör, ahol a lovakat szokták kiherélni. Mán egy kicsit kivásott a gödör. A metsző mesélte az öreg Karvalicsnak, hogy csak két ollan lovat (táltoslovat) talált, amelyiknek geleszta (giliszta) volt a tökiben. Abban van a tátoslónak az ereje. Ha kivágják a gelesztát, akkor az ereje is elmúlik. Mikor az öreg Karvalics idesapja Krabonában

2 volt katona, volt ott egy toszonkos huszár, akit semmire se tudtak használni, meg volt ott egy igen erős huszár is. A kaszárnya istállójában egy nagy kisztlit köllött volna tovább taszítani, de még az erős huszár sem tudta megmozdítani, olyan súlyos volt. Odament a toszonkos huszár; könnyű szerrel odébblökte. Föltűnt, hogy milyen ereje van a toszonkosnak. Az erős huszár — őrmester vagy mi lehetett — mondta is neki, hogy birkózzanak meg. A toszonkos bele is egyezett, ha egy hétig dupla menázsit kap. Megadták neki. Vasárnap elmentek mindketten a kocsmába birkózni. A toszonkos fölemelte az erős huszárt úgy, hogy a lába főnek állt a gerendának, a feje meg lenek a padlónak. Megkérdezte a kollegákat: „födhöz vággyam?" De nem engedték meg, hogy az erős huszárt bántsa. Akkor azt mondta a toszonkos, ha neki egy hónapig dupla menázsit adnak, fölviszi az erős huszárt lovastul az emeletre. Arra már mindenki fölfigyelt, a tiszturak is. Megszavazták a toszonkosnak a dupla menázsit. Egy hónap múlva összegyűltek a katonák a kaszárnya udvarán, még a tiszturak is bejöttek vidékről, a kerítés mellett meg a rengeteg népség ácsorgott, mert az is látni akarta, hogy mi történik. A toszonkos kinyittatta a kaszárnya kapuját, meg fönt az emeleten az ablakokat is. Az erős huszár fölült a lóra, a toszonkos meg alája ment és fölemelte a lovat a hátára úgy, hogy a lábait a jobb elsőt meg a hátulsót, meg a bal elsőt meg hátulsót összefogta és vitte föl a grádicson. Mikor fönt volt az emeleten az ablaknál, lekiabált az udvarra: „Kidobhatom-e az ablakon?" Nem engedték meg neki. Akkor a toszonkos letette a lovat; az erős huszárnak kellett a grádicson levezetni. Mindenki csodálta, hogy mitől lehet a toszonkosnak akkora ereje. Megvizsgálta az orvos is és az megtalálta, hogy mitől van az ereje: foga volt a szájpadlásán. Megmondta ám a toszonkos: „Kár vót megvizsgálni, hagytak vóna úgy. Adták vóna nekem azt a lovat, amelliket farkánál fogva nem tudok hátrahúzni." Mert minden lovat könnyű így hátrahúzni, csak a tátoslovat nem lehet. Avval meg2 A helyet nem lehet rögzíteni. Egyes adatok szerint Boszniában vagy Hercegovinában lehetett. 226