Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Bárdosi János: Rómaikori oszlopokhoz „ördögkövekhez” fűződő mondák Jákról és Gencsapátiból

SAVARIA I. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1963 RÓMAI KORI OSZLOPOKHOZ „ÖRDÖGKÖVEKHEZ'' FŰZŐDŐ MONDÁK JAKRÓL ÉS GENCSAPÁTIBÓL BÁRDOSI JÁNOS A kirándulók és a turisták gyakran keresik fel hazánk egyik íeghíresebb és legrégibb műemlékét, a jaki templomot, hogy megcsodálják a XIII. század építőmestereinek, kőfaragóinak művészetét. A látogatóknak minden bizonnyal feltűnnek azok a római kori oszlopok, melyek közül jelenleg kettő a templomdomb alján áll, egy pedig a domb felső peremén fekszik, a sekrestyés lakóháza és a lépcsőfeljárat között. Ha olyan vezetőjük akad, aki ismeri e kövekkel kapcsolatos népmondákat, bizonyára ezekre is felhívja a látogatók figyelmét. Az alábbiakban e kövekhez fűződő jaki mondákat mutatjuk be a gencsapátiakkal együtt. Gencsapátiban ugyanis a Szentkút felé vezető úton — a községtől nyugatra — ugyancsak találunk egy ilyen római oszloptöredéket. Amint ez a továbbiakból kitűnik, a kövek azonos népi elnevezése és korábbi közös lelőhelye alapján dolgoztuk fel a két község ide vonatkozó mondaanyagát. A gencsapáti Szentkutat nem messzi vidékről jött látogatók keresik fel, hanem a közeli falvak lakói, mivel mindmáig búcsújáróhelyként ismert. így — az utóbbi éveket leszámítva — csaknem annyi ember látogatta, mint a jaki templomot, és az itt bemutatott oszloptöredék mellett sokan haladtak el a búcsús menettel. Ezért nemcsak a helyiekben, hanem a közeli falvak lakóiban is ébreszthetett olyan gondolatokat, képzeteket, melyek mondai jelleget ölthettek. A helybeliek adhattak át a vidékieknek olyan mondaelemeket, motívumokat, melyek új mondák, variánsok keletkezésének szolgáltak alapjául. Valószínűnek tartjuk, hogy a közeli falvak lakói is regélnek hasonló mondákat erről a kőről, mint ahogy — a legközelebbi szomszédközség — Perenye esetében tapasztalhattuk. A búcsújárás jó közvetítő alkalom volt a mondák terjedésére; érthető tehát, ha a szomszédos falvakban a kőre vonatkozóan hasonló mondákat találunk. Rendkívül érdekes, hogy a viszonylag jelentéktelen, de az adott környezetben szokatlan megjelenésű és különös formájú tárgyak mennyire foglalkoztatják a nép képzeletét, s ezen keresztül mennyi monda száll szájról szájra, apáról fiúra. Az elmondott, ill. átadott szöveg állandóan változik, alakul: bővül vagy szűkül, az elmondó, továbbadó személyétől, variálókészségétől függően. Az ilyen és hasonló mondák kapcsolódhatnak nagy vagy különleges fákhoz, sziklákhoz, halmokhoz stb.

1 Az emberek többsége természetesen nem tudja, hogy ezek a szóban forgó római oszlopok honnan valók, hogyan és miért kerültek ide, mi volt az eredeti rendeltetésük stb., minderre magyarázatot keresnek, ezért különböző fantasztikus történeteket fűznek hozzájuk. E törvényszerűséget néprajzkutatóink már korábban megfogalmazták: „Az alsóbb rétegek embere magárautalva töpreng s áll tétován a 1 Vö. A Magyarság Néprajza l

. III. k. 184. 199