Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)
Dömötör Sándor: Simasági tsz-parasztok
rendszer alakult ki, melynek alapja korán, még a feudális viszonyok között is közvetlenül a piacra való árutermelés volt. A Festeticsek szervezték meg Simaságon a nagyüzemi gazdálkodást, amelyet 1848 után a kapitalista rendszer is igyekezett legalább kereteiben fenntartani, bár már gépekkel, műtrágyával, ipari növényekkel és bérmunkásokkal kellett dolgoznia, hogy a búzakonjunktúrák bizonytalanná váló gazdasági versenyében működése eredményes legyen. A kapitalista nagybirtok árnyékában élesen elkülönült egymástól a volt telkes jobbágyok kisbirtokossá vált rétege és a volt zsellérek, nincstelenek, a mezőgazdasági munkások, az uradalmi cselédek egyre inkább gyarapodó hada. A kisbirtokosok vagyonosodását a nagybirtok gazdálkodási fogásainak felhasználása lényegesen előresegítette, fejlődésüket azonban gátolta, hogy nagyon csekély földhöz juthattak, hogy birtokaikat nem tudták növelni. Ha gazdasági vonalon sikerült is a nagybirtok fejlett módszereinek az utánzása, kulturális vonalon elakadt volna minden társadalmi kezdeményezés, ha ilyesmiről egyáltalában szó lehetett volna. Ily módon paraszti bőség keletkezett az egyik oldalon, a másik oldalon pedig paraszti ínség: mindkettőnek legfőbb jellegzetessége a tudatlanság és a kulturálatlanság volt. A bőségben élő paraszt az élet legfőbb céljának az egyéni gazdaság megtartását és növelését látta, a szegénységben élő paraszt pedig ennek elérését, megszerzését próbálta minduntalan, sikertelenül. A vallásos élet az ellentétnek a feszültségét próbálta enyhíteni, és a szenvedésekbe való megnyugvás szükségességének tanítása az uralkodó osztály hatalmát még inkább biztosítva, elősegítette a tudatlanság növelését. A kapitalista korszak gazdag és szegény parasztjának egyformán jellegzetessége a tudatlanság és a kapzsiság. A történeti emlékek elmosódottsága, a gazdasági élet emlékeinek feszült kettősséget árasztó adatai élesen utalnak még ma is mindezekre : a tapasztalati tudás gazdagsága és az elméleti tudás hiánya a szocializmus építésénél is mint leküzdhetetlennek látszó akadály mered elénk. A kulturáltság tehát a kulákosodó parasztnál és a szegényparasztnál egyaránt külsőségekben s nem műveltségben jelentkezett. Anyagi javak bőségének a fitogtatása lett az élet fő célja, megromlott az egyén kiváló tulajdonságainak, a lelkiszellemi életnek, a tudásnak az értéke, mert a vagyonos ember számára minden megvásárolhatóvá vált. Hiába prédikálta a pap a lélek fennsőbbségét annak, akinek nem volt kenyere, akinek rozzant viskója volt, akinek üres volt a kamrája, aki a betevő falathoz a leglealacsonyítóbbnak tartott munkák végzése árán juthatott. Hiába prédikálta a lélek fennsőbbségét annak a kufár léleknek, akinek a kamrájában tele hombárokban zsizsikesedett a sok gabona, akinek hízott marhái türelmetlenül topogtak az istállókban, aki cukorrépatábláit alig bírta megszedetni. Az élet, a kíméletlen versenyt hirdető élet az anyag, a vagyon mindenhatóságát, társadalmi fensőbbrendűségét harsogta. A polgári gondolkodás álszent kettőssége kiölte a falusi élet „ősi" szép közösségi vonásait, elsenyvedtek a hagyományok, legfeljebb a gyermekek játékszereként vegetált tovább, legfeljebb az éhesen kódorgó szegénygyerekek lenézett pénzszerzési alkalmává süllyedt sok szép simasági néphagyomány, legfeljebb éretlen suhancok tréfáltak meg babonás mesék rémképei alapján néhány tanulatlan gazdát. A kapitalista életmód sivárságát árasztják felénk az erre utaló adatok. A gazdagok úrhatnámságából, a szegények kényszerűségből használták mindinkább a gyáripar színes, csillogó, exotikus termékeit: egyfelől polgárosodott, másfelől proletárosodott életmódjában is a falu. A konjunktúra lehetőségeinek kihasználására törekvő kispolgári spekulációk romboló hatása az életmód kialakulására legélesebben a termelőszövetkezet meg13 Vas megyei Múzeumok Értesítője 193
