Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Dömötör Sándor: Simasági tsz-parasztok

kisebb gyerekek is anyjukat. — Illen a gyerek! Aztán szorongatja a pénzt, a diót, meg az almát, amit összeszed! — A lucát meg is kell ám tanulnyi, nem megy az olyan könnyen. Egyszer az egyik gyerek belemondta, amit az apja tréfából mondott: — Foga is vagyon, vicsorgat nagyon. Nem mész ki ! — mert nagyon félt a kutyáktól. — Ez is benne van a lucában? — kérdezték tó'le nevetve. Luca napján a gyerekek szalmacsutakot vesznek a hónuk alá, és a házakat sorban végigjárják. Beköszöntének, aztán bekiáltanak: — Szabad-e lucázni? — Bemennek, rátérdelnek a szalmacsutakra, és elkezdik a verset: Luca-Luca, kity-koty, kiiy-koty, tojjanak a tiktyok, ludgyok. Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag, Annyi pénzük legyen, mint pelvakutyóban a pelva, Annyi zsírgyuk legyen, mint kútban a víz, Kietek lányának akkora csöcsei legyenek, mint a bugyogakorsó ! Akkora feneke legyen, mint a kemence szája, Ollan hosszú kalbásszuk legyen, mint a falu hossza, A kalbász egyik végét rágja a Dremmel, a másikat a Páli Bélai* Ollan vastag szalonnájuk legyen, mint a mester gerendája! Akkor fölkelnek és azt mondják a háznépnek: Fejszéjek, furujuk úgy megállón a helibe, Mint az erdőn a cserfa a tövibe! Akkor elköszönnek. * A falu két ellenkező végének lakói. — A Kó'miesné, a Teri néni mondta, hogy hamuba köll ültetnyi, aki bemegy valahová Lucanapján, mert elviszi a szerencsét. Van olyan öregasszony, hogy még ma is hiszi a Lucát! 40 — 50 évvel ezelőtt a lányok a templom előtt körbeálltak, aztán körbedobálták a tejes fazekat. Cserépfazék volt, kövecs volt benne, aztán csörgött. A legények huncutkodva meglökték valamelyiket, aztán leesett a fazék, és összetört. Lett aztán sírás-nevetés ! — Ma megfinomodott a nép, nem tesznek illet ! — jegyzi meg adatközlőnk. Húsvétkor piros tojást dobáltak a rétben, az Ágoston Sándor rétjén. Egymást kerülték a tojások a levegőben, annyit dobtak föl egyszerre. A másik szokás, a tojásvágás is a legénység virtuskodásaihoz tartozott. „Pénzt kellett belevágni, azé lett a tojás. Ha nem sikerült, a pénzt adta oda. Letették a tojást a földre, öt lábfejnyire lehetett letenni. Narancsba is szoktak pénzt vágni. Megfőzték a narancsot, kemény lett a héjja, aztán lepattant róla a pénz. Volt, aki tudta, hogy a pénz szélét meg kell egy kicsit reszelni, aztán belemegy. — Csak úgy föcsögött a narancs, mikor belevágtam! — mondja Lökkös János 60 éves termelőszövetkezeti tag. — De nagyon kellett ám érteni hozzá, hogy belemenjen!" Húsvétkor a keresztanya meg a keresztapa küld a keresztgyerekeinek piros tojást, amíg meg nem nősülnek vagy férjhez nem mennek. Akkor megszűnik. A keresztszülők valamelyike viszi el a keresztgyerekének a 4 —5 festett tojást. Ha valamiért nem ér rá, elküldi valakivel. Ha vidéken van a keresztszülő, akkor is megkeresi ilyenkor tojással a keresztgyerekét. Ha valakinek elhaltak a keresztszülői, akkor az anyja pirosít tojást gyerekeinek. Újabban már cukortojást is 186