Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)
Dömötör Sándor: Simasági tsz-parasztok
adnak a gyerekeknek, de a front előtt ez nagyon ritka volt. Nagypénteken viszik a keresztgyerekeknek a tojást, aztán húsvéthétfőn törik össze. 88 Nagypénteken a kerepelő helyettesíti a harangszót. A gyerekek sok helyen künn alszanak az istállóban, hogy el ne aludjanak. Ilyenkor szokták egymást megtréfálni is. Valamelyik fehér lepedőt vett magára egyszer, kaszát tett a vállára, ronda álarcot az arcára, aztán nagy ordítozással kiugrott az árokból a temető sarkánál. Még a csörgetőket (kereplőket) is eldobták, úgy elszaladtak ahelyett, hogy fejbeverték volna a kísértetet. Répaföld Szerettek tréfálni, ijesztgetni furcsa embereket a legények. A második világháború alatt a Börényi Lászlónál a pajta körül nagy hupaj lett. A legények féltéglákat dobtak át a pajtára, de nem tudta őket elkapni, amikor kijött, mert elbújtak. Az egyik gyerek benn volt a kertben, fenn a fán, mikor kijött a gazda, de nem vette észre. — Szejjemek járnak! — mondta a feleségének, mert sejpössen beszélt. — Mit csináljunk, mit csináljunk? — tanakodtak napokon és estéken át, mert a különös zajok a pajta környékén mindig megismétlődtek. Kisütötték, hogy hátraküldik a kanászbojtárt: — Nézze meg az, milyenek a szellemek! Ha valami baja történik, érte nem nagy kár! — Elküldtek a kanászbojtárért, de a legények megmondták a kanászbojtárnak: — Azért hívnak ám, mert szellemek járnak a pajtában! — Baca volt a kanászbojtár, de azért tudta, hogy a szellemektől nem kell félni. Jól megvacsorázott Börényiéknél, egyszer csak elkezdtek hupogni. Azt mondja neki a gazda: — Menj fiam, vigyázd meg, kijár a pajtánál? — Miért, miért? — kérdezte ijedten a kanászbojár. Ej, a Kirisztussát, ne kérdezd, hanem menj! — kiáltott rá a gazda. Felugrott a kanászbojtár, aztán elszaladt. Hiába kiabáltak utána, meg sem állt. Sokáig ment ez a mese, és nagyokat nevettek rajta. De nem mindig sikerül az ijesztgetés. Egyszer farsangban befonták a legények a testüket szalmafonatokkal, a fejükre meg álarcot tettek. Csak a fejük volt kinn a szalmából, pödrött szalmával tekerték be egymást alaposan, úgy jöttek farsangfarkán a házakhoz valami mondó88 Vö. Podmaniczky: i. m. 82. Rajczy Mária: Csepreg irodalmi múltja és népköltészeti hagyományai. Sopron 1944. 44. 187