Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Dömötör Sándor: Simasági tsz-parasztok

szony a felszabadulás előtt nem ment el főzőasszonynak a lakodalomba, legfeljebb a saját gyerekeinek főzött. Éjfélkor átvetkőzik a menyasszony : ezt mondják menyasszony táncnak. A vőlegény is, meg a menyasszony is világos utcai ruhába öltöznek át; a menyasszony menyecskésen beköti a fejét. Mikor meglátja őket a vőfény, elkiáltja magát: — Menyasszonyunk eladó! — Az első vőfény tálcát tart a kezében, pénzt tesz bele és megkezdi az első táncot. Egymás után mindenki táncol a menyasszonnyal, legutoljára a férje. Közben a vőfény állandóan kiabál: — Eladó a menyasszony! — Amikor egyet kiált, át kell adni a menyasszonyt másnak. Pár lépést táncol mindenki, aztán már jön a másik. A cigányok azt húzzák: — Asszony, asszony, az akarok lenni! ... A papírpénzt mondják mennyasszonypénznek, az aprót bölcsőpénznek. Mindkettőt kell a tányérra tenni. A legutóbbi időkben az egyik termelőszövetkezeti lakodalomban a menyasszony 1600 Ft-ot táncolt össze. Legalább 2500 Ft értékű ajándékot kaptak a vendégektől a fiatalok (jénai üveg, herendi készlet, torontáli szőnyeg stb.); bútorukat 20.000 Ft-ért vették; 2 ágy, 2 szekrény, kerek asztal, 4 kárpitozott szék, karosszék, rekamié. A lakodalomra disznót vágtak. Az ajándékok kölcsönösek; nagyon számon tartják, ki mit ad. A termelőszövetkezet a fiataloknak sok kedvezményt nyújt : olyan lakodalmakat rendeznek, hogy a régi időkben a leggazdagabb embernek volt legfeljebb olyan. A termelőszövetkezet fiataljainak a legnagyobb gondot a lakás okozza, azonban ezen is maga a közösség igyekszik segíteni és a nehézségeket elhárítani. Nagyon sok fiatal jön haza a városból a termelőszövetkezetbe, és itt úgy fogadják őket, mint egy nagy családban. A termelőszövetkezeti fiatalok mostanában nem tartottak egyházi esküvőt: csak a tanácsházba mentek. Elöl a vőlegény fekete ruhában, utána a menyasszony sötétkék utcai ruhában. Két kislány kalinkót felmetélve osztogatott menet közben a gyerekeknek. Lakodalom közben ma is sok bolondságot csinálnak. Nagy cukortortát hoznak be, és mondják, hogy ez a legfinomabb. Felnyitják, feltörik, mindenki odafigyel, mi van benne, hát üres a közepe. A malac farkát levágják, piros szalaggal átkötik, és azt tálalják a menyasszonynak. Illik, hogy sivalkodjék, amikor meglátja. Az asztalon a menyasszony előtt van a lakodalmi bárány, a vőlegény előtt meg a lakodalmi kos. Mindegyik piskótatésztából készül, baracklekvárral töltik, cukormázzal vonják be. Az egyiket Sopronkövesden, a másikat Mesterházán csinálták rokonok, és úgy hozták a lakodalomba. A lakodalom előtt a rokonok megbeszélik, hogy ki mit ad a fiataloknak, mit visznek a lakodalomba, hogy minden meglegyen, hogy mindenből annyi legyen, amennyi csak kell, ne hiányozzék semmi, és ne legyen semmiből sem felesleg. Nagy dolog ma is a falu életében a lakodalom, a termelőszövetkezeti fiatalok életében is. De az ő életüket már nemcsak egy szűkebb rokon kör, hanem az egész termelőszövetkezet figyelme kíséri az élet útján. Vidéki vőfények szoktak verset mondani az ételek bevitelénél Simaságon is, azonban az itteni vőfények nem szoktak verset mondani az ételekre.

87 Karácsony napján, december 25-én 16 — 18—20 év körüli legények szoktak még regülni. Sokan tudják még énekelni; fazékdudájuk is van. Régebben minden házhoz bementek regölni, ahol lányok, legények, gyerekek voltak. Nagyon örültek, hajót regöltek nekik, és nevettek rajtuk. Ha rosszat regöltek, kevesebb pénzt kaptak. Lucázni iskolásgyerekek járnak. Az öregasszonyok híjják őket: — Gyertek be, mert nem tojnak a tikok ! De szómát is haggyatok ám itt, hadd tegyem a fészekbe ! — Csinállon nekem idesanyám sok csutakot, hogy kapjak sok pénzt! — kérik a 87 Vö. Podmaniczky: i. m. 64 — 67. 185