Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Horváth Ernő: Sótony környékének felső-pliocén növénymaradványai

Salvinia natans (L.) ALL. (folium et sporocarpium) (I. tábla 2. 3. kép; 1. ábra) Növényünk víz színén úszó ovális leveleinek több példánya előkerült. A levelek méretei a szár csúcsa felé csökkennek, s így ettől függően 4 — 12 mm hosszúak és általában azonos értékhatárok között mozog szélességük is. Rhizophyllumai határozottan nem ismerhetők fel, de a rétegekben előforduló vékony barna szálacskák valószínűleg ezeknek tekinthetők. A maradványok közül előkerült néhány olyan képlet, mely a Salvinia sporocarpiumára emlékeztet. Méretben csaknem kétszerese a recens faj hasonló szervének, igaz ugyan, hogy kissé meglapítottak a példányok, de még ezt figyelembe véve is nagyobbak a mainál. Hosszanti átmérőjük 5 mm, keresztátmérőjük 7 mm körül mozog. Ranunculus sceleratus L. (I. tábla 7.8. kép) E növényünket három terméscsoport lenyomat képviseli. Közülük kettő csupán kis töredék, egy azonban teljes. A töredékek nagyobb terméscsoportnak a darabjai, Salvinia natans (L.)ALL. s alakjukból ítélve 3 mm széles és kb 5 mm hosszú hengeres képletek lehettek. A teljes terméscsoport ennél kisebb. Szélessége 2,6 mm, hosszúsága pedig 4,5 mm. Alakja hengeres-kúpos, s alapján a csészelevelek lenyomata is kivehető. A terméscsoportot igen sok, apró terméske alkotja. Mint vízmenti iszapos partok, mocsarak szélének növénye jól beleillik az együttesbe. A Salix nemzetség fajai uralkodóak az egész együttesben. A 8 Salix faj kereken 59.14 %-ban vesz részt a társulásban. Lássuk ezután fajonként gyakorisági sorrendben a maradványokat. Salix cinerea L. (2. —3. ábra; I. tábla 4, 5, 6, 9, II. tábla 1. kép) A lelőhely uralkodó növénye volt. Levelei nagyságra nagyon változatosak, általában azonban a mainál középértékben talán valamivel kisebb méretűek voltak. Hosszuk 3 — 10 cm, szélességük 6—35 mm. Legszélesebbek a felső harmadukban. Erezetük jellegzetes. Környezetükből még a másodrendű erek is erősen kiemelkednek, s így könnyen meghatározhatók. A levél széle sajnos nem ilyen jó megtartású, mert már eredetileg is egyenetlen és hullámos, minek következtében a preparálás után is bizonytalan lefutású marad. Ebből kifolyólag, és az akkor még csak néhány darabot számláló leletanyag alapján a maradványféleségeket az 1958ban (7) megjelent cikkemben kérdőjelesen még Pterocarya, illetve Quercus sp.-nek jeleztem az ott említett indokok, valamint Szebényi Lajos (18) cikke alapján, ahol feltehetően a lelőhelyem feltárásáról a következőket írja : „A Rába magas partja rétegeinek követése alapján Nyőgér—Sótony környékén kékesszürke agyag bukkan a felszínre, melyben csak meghatározhatatlan kövület törmelékettaláltam Sótony D-i végénél Д 213,0tól ÉÉK-re 350 m-re, vízmosásban; Sótony É-i végén A 204,8-től DK-re 250 m-re az orSalix cinerea L. és Typha latifolia szágúttól K-re levő agyagfejtőben. ValószíL. levelek nűleg a Szádeczky-Kardoss E. 200 000 tér14