Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 1. (Szombathely, 1963)

Horváth Ernő: Sótony környékének felső-pliocén növénymaradványai

képén feltüntetett sárvári fúrásokból ismert Congeria ungula caprae-s szinttel azonosítható." Az azóta előkerült nagyobb számú anyag behatóbb vizsgálatokat tett lehetővé, melyek végül is a fenti fajt eredményezték. Ha a fennt idézett sorok ténylegesen a szóban forgó feltárás agyag rétegére vonatkoznak, akkor a leletegyüttes és a bevezetőben elmondottak alapján az idézett megállapítás helyesbítésre szorul. Visszatérve a maradvány ' leírására, a levelek visszás tojásdad-lándzsásak, csúcsukon kihegyezettek, ék-, ritkábban lekerekített vállúak. A főér általában erős, s átmérője gyakran meghaladja az 1 mm-t is. Az ebből 60 — 80° alatt, egymástól, mintegy 2 — 5 mm-re kiinduló oldalerek enyhe ívben előrehajolnak, majd követik a levél szélét egy darabon, mígnem a következő oldalérrel egy másodlagos éren keresztül /,.:.•; összetalálkoznak. Néhol a levélnyél is megmaradt, mely az egyik példánynál 9 mm hosszú. Salix fragilis L. (4. 5. ábra, I. tábla 10, II. tábla 2. kép) Щ& Maradványai a leggyengébb megtartásúak az egész anyagban. Ez egyrészt talán annak köszönhető, hogy levele vékonyabb, gyengédebb felépítésű, másrészt pedig talán élőhelye távolabb lehetett, tekintve, hogy inkább a folyóvizek mellékét kedveli. Az aránylag nagyméretű leveleinek csak a töredékei kerültek elő, melyek 3—5 cm szélesek, hosszuk pedig 4. ábra. Salix fragilis L. levél részlet 5. ábra. Salix fragilis L. levél részlet 15