Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)

Szél Győző–Bérces Sándor–Kutasi Csaba–Ködöböcz Viktor: A magyar futrinka (Carabus hungaricus Fabricius, 1972) hazai elterjedése és élőhelyei

Praenorica Folia historico-naturalia, IX (2006) népesítő magyar futrinka életkilátásait a lejtősztyepek kis mértékű galagonyásodása szemmel láthatólag nem befolyásolja hátrányosan, helyenként (például a FótiSomlyón) ültetett feketefenyves szegélyében is megfigyelhetők példányok. A galagonya eluralkodása, vagy záródása viszont többnyire a magyar futrinka élőhelyének tönkretételét vonja maga után. Magyarország területén az említett helyeken kívül még máshonnan is van előfordulási adata a magyar futrinkának, így Tolna megyéből számos település környékéről, de Somogyból, Zalából, Sopron és a Fertő térségéből, valamint Nógrád és Heves megyéből is. Míg a Tolna megyei előfordulás hitelességét több példány igazolja, a többi helyszín esetében nem beszélhetünk egyértelmű bizonyosságról, különösképpen ha az élőhelyek mai állapotát is figyelembe vesszük. A magyar futrinka elterjedési területének jelentős részén (Európában bizonyosan) veszélyeztetett. A Cseh és a Szlovák Köztársaság területén található populációk lokálisak, és itt a faj nagyon ritka (HURKA 1996), Ausztriában a kipusztulás szélén áll (ARNDT és TRAUTNER 2004). Romániában Pompiliu LIE, lugosi orvos, amatőr entomológus a román-szerb határ közelében, Temes megyében, Jamu Mare (Nagyzsám) és Lätunas, (Lacunas) települések között két alkalommal is gyűjtötte egy akácosban (Semrfa-erdő). A déli lejtőn elterülő 6 hektár kiterjedésű, cserjésedő akácos egy kis foltjáról 1993 és 1994 során összesen több mint 100 példány került elő, vagyis ezen a ponton a magyar futrinka egyáltalán nem ritka. Igaz viszont, hogy korábban Romániából csak néhány, igen régi gyűjtésű példány volt ismeretes (LIE 1994, 1995). A viszonylag közeli Delibláton (Szerbia) saját megfigyeléseink szerint még viszonylag erős populációk tenyésznek. Vizsgálataink alapján kijelenthető, hogy a magyar futrinka Magyarországon potenciálisan veszélyeztetett, és bizonyos, hogy élőhelyeinek további fragmentációja a populációk fogyatkozásához vezethet, különösen a budapesti agglomerációban és az alföldi-kisalföldi települések közelében. így például veszélyeztető tényező Budaörsön a hegyoldalak beépítése, Győr és Komárom térségében az ipartelepek fejlesztése, Ócsán az inert szemétlerakó kialakítása, vagy Nyírbéltek közelében a homoki élőhelyek beszántása. A magyar futrinka élőhelyét fenyegető általános tényezők közé tartozik még a taposás, az intenzív legeltetés, a legális és illegális szemétlerakás, az iparterületek és úthálózatok fejlesztése, a homok és murva bányászata, a technikai sportok (terepmotorozás, kvadozás), az akáccal, nemesnyárral, feketefenyővel történő beerdősítés, a spontán erdősülés. A dolomitsziklagyepben és lejtősztyepben élő populációk sokkal kisebb egyedszámúak, és így feltehetőleg sokkal sérülékenyebbek. Ezt támasztja alá az a terepi tapasztalatunk, mely szerint az utóbbi években sem a Hármashatár-hegyen, sem pedig a Tétényi-fennsíkon nem került elő ez a faj. Ennek oka abban rejlik, hogy az utóbbi ötven évben az mindkét élőhely jelentős átalakuláson (erdősítés, erdősülés, taposás, szemétlerakás) ment át, mely kedvezőtlenül hatott a magyar futrinka élőhelyére. AZ ADATOK FORRÁSA ÉS MEGJELENÍTÉSE Az alább felsorolt adatok szempontjából elsődlegesen a MTM bogárgyűjteményének példányait vettük alapul, ugyanakkor további adatok származnak a következő intéz65