Az Alpokalja természeti képe közlemények 9. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2006)

Nagy Ferenc: Újabb adatok Vas megye futóbogár-faunájához (Coleoptera: Carabidae)

Praenorica Folia historico-naturalia, IX (2006) FAUNISZTIKAI SZEMPONTBÓL EMLÍTÉSRE MÉLTÓ FAJOK JELLEMZÉSE Epaphius secalis (Paykull, 1790) — Röpképtelen faj, mely Magyarországon szórványosan fordul elő. Az egyes lelőhelyekről előkerült példányok száma csekély. Nedvességkedvelő, mely az élőhelyén többnyire korhadó növényi törmelék között vagy földön heverő fadarabok leváló kérge alatt tartózkodik. A síkságtól a hegyvidék alacsonyabb régiójáig egyaránt van hazai adata (Dunántúl: Bélavár, Boronka, Cún-Szaporca, Cserfekvés, Esztergom, Fenékpuszta, Fenyőfő, Győr, Kisbodak, Lipótfa, Máriakáinok, Nagyvázsony, Pétfürdő, Siófok, Vérteskozma, Zirc, Zselic; Budapest környéke; Duna-Tisza köze: Kalocsa; Északi-középhegység: Börzsöny, Mátra, Bükk, Zempléni-hg.; Borsodi-medence: Kelemér; Nyírség: Bátorliget). A Bükk-hegységben 250-300 méteres magasságban, égerligetben és gyertyánostölgyesben gyűjtötték. Bátorligeten a láprét zsombékos területén, a Szigetközben pedig bokorfüzesben találták (SZÉL 1996). KUTASI (2004) szerint főként a hegy- és dombvidék zárt erdeiben él. Vas megyéből korábban a Kőszegi-hegységből (Bozsok, Velem), az Őrségből (Szakonyfalu) és a Rába mentéről (Ikervár, Püspökmolnári) közöltek adatokat. Az újabb gyűjtések során a rumi Rába-holtágon vízközeli bokorfüzesek állandóan árnyékos és nedves helyeiről került elő. Bembidion guttula (Fabricius, 1792) — Hazánkban a sík-, domb- és hegyvidéken egyaránt előfordul, de csak kevés helyen és kis példányszámban gyűjtötték. A nedves vizenyős élőhelyeket kedveli, ahol füzesekben, égeresekben és nádasokban találjuk. Gyakran a holtágakból visszahúzódó víz helyén, az iszapos talajú füzesekből kerül elő. A Bükk-hegységben 500 méteres magasságban a Felsőtárkányhoz tartozó Hárskúton égerligetben gyűjtötték (SZÉL 1996). Az Aggteleki Nemzeti Parkban (Aggtelek, Szelcepuszta, Hídvégardó: Tapolca-forrás, Komjáti: Pasnyag-forrás) égeres láperdőben és mocsári sásos-égeresben találták (SZÉL 1999). További ismert hazai lelőhelyei a Dunántúlon Bakony (Isztimér), Barcs, Fenékpuszta, Győr, Mecsek, Mosonmagyaróvár, Nagyvázsony (Semlyékes-tó), Oroszlány (Majki-tavak), Pilis, Somogyszob (Baláta-tó); Budapest környékén: Budai-hg.; az Északiközéphegységben: Börzsöny (Kóspallag); a Mátraalján: Kompólt; és a Nyírségben: Bátorliget. Vas megyéből korábban a Kőszegi-hegységből (Velem,) az Őrségből (Apátistvánfalva, Szalafő), a Rába mentéről (Püspökmolnári, Rátót, Rum) és a Kemeneshátról (Szarvaskend) közöltek adatokat. Az újabb gyűjtések során Kám mellett, a Herpenyő partján, iszapos nádasból került elő. Bembidion schueppelii (Dejean, 1831) — Magyarországon ritka és szórványosan előforduló faj, melyet a síkságtól a hegyvidékig egyaránt gyűjtöttek. Ez a faj elsősorban a hűvös és nedves patakvölgyekben él, de erdő közelében nyílt élőhelyeken is előfordulhat (KUTASI és SZÉL 2000). Az előkerült hazai példányok többségét taposással és egyeléssel gyűjtötték, talajcsapdába csak ritkán került. Hazánkban a Bakonyból (Farkasgyepü, Isztimér, Ugod) az Aggtelekikarsztról (Aggtelek), a Szigetközből (Ásványráró, Feketeerdő, Mosoni-Duna) és a Vértesből (Oroszlány) ismerjük. Oroszlány közelében gyertyános-tölgyesben gyűjtötték, ahol a Pénzes-forrás mocsaras partszegélyén éles sás (Carex gracilis) és óriás zsurló (Equisetum telmatei) alkotta társulásban találták. Itt erdőközeli helyen nyílt 37