Az Alpokalja természeti képe közlemények 8. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2005)

Balogh Lajos: További források Szabó Imre szombathelyi botanikus tanár munkásságának ismeretéhez

Praenorica Folia historico-naturalia, VIII (2005) PARASZT-LAKODALOM

30 - ÉLETKÉP Július egyik verőfényes napjának reggeli óráiban vidám beszélgetésbe mélyedve ültünk nagynénémmel kertünk fenyőfái között. Kis unoka nővérem csengő szava azonban csakhamar megzavarta magányunkat. „Jöjj be csak Mama te is kedves bátyám, s majd meglátjátok, milyen csecse bácsik jöttek" - monda kedves gagyogással. - Szívesen követtük a bájos gyermeket, ki útközben alig telt be a „czifra bácsik" magasztalásával. - „Csak látnátok, milyen szép piros szalagjuk van a kalapjukon s milyen nagy rozmarin van melléje tűzve! Azután meg milyen gyönyörű szép a botjuk, az is csupa piros, fehér meg zöld szalaggal van díszítve" - monda a kis hamis, s a következő pillanatban már a ház előtt termett és élénken magyarázá a jövevényeknek közeledésünket. A vendéghívók - mert ők voltak a „csecse bácsik" - közeledésünkre szemmel látható zavarba jöttek. - Az egyik elpirult, a másik elsápadt. Jó nagyot rántottak pitykés dolmányukon, termetüket kiegyenesítették; egyet-kettőt köszörültek a torkukon, levették pörge kalapjukat, s olyan dikcziót csaptak egy szuszra, hogy nem csak ők, hanem mi is könnyebben lélegzettünk, mikor vége lett. - Azután megtörülték izzadt homlokukat s várták néném válaszát. - Szerencsére a gyorsan elhadart mondókából annyit mégis megértettünk, hogy Benkő Pista holnap tartja lakodalmát Ságy Borissal, s hogy igen örülnének, ha mi is betekintenénk hozzájuk. - Néném szívesen megígérte, s a két vőfély elégedetten távozott házunktól. „Most azután csak törd a fejecskédet, kedves Húgom, hogy vigyünk holnap a lakodalmasoknak. Mert tudod azt tartja a közmondás: Ha jöttök, lesztek, ha hoztok, esztek" - monda nagynéném. - Én azután csakhamar kieszeltem, hogy egy dió-torta, meg egy kis apró-sütemény igen czélszeru ajándék lenne, mert a parasztok ilyesmit nem tudnak készíteni. - Hozzá láttak tehát a sütéshez, s még a délelőtt folyamán elkészült az ajándék. - Este felé Benkőné asszony látogatott meg bennünket és igen kért, hogy menjünk el hozzá s nézzük meg a lakodalomra készített dolgokat. - Útközben elmesélte, hogy kapott már 11 tyúkot, 2 akó bort, egy véka tojást, 5 fazék káposztát s még a jó ég tudja mi mindent. „Olyan pompás tyúkhús-leves lesz nagyságos Asszonyom, hogy megemlegeti, míg él!" Ezalatt a házhoz értünk. - Az udvaron Boriska tisztogatta a tyúkokat, libákat. - Midőn megszólítottuk elpirult és szemérmesen lesütötte gyönyörű kék szemét. - „Tessék csak beljebb kerülni - monda anyám majd megmutat mindent." Soha életemben nem láttam annyi élelmi-szert összehalmozva, mint Benkőné asszony éléstárában. - Három nagy láda kalácscsal, négy nagy kosár meg „kalinkó"-val volt megtöltve. - A sok pogácsa, tej, bor, tojás nyers- és sülthús igazán megbámulni való mennyiségben volt itt együtt. Benkőné asszony elégedetten tipegett ide s tova, arczán boldog mosoly játszadozott, midőn ismételten megdicsértük a nagy rendet és tisztaságot. - „Oh! nagyságos Asszonyom, nem hiszi mennyire örülök, hogy egyetlen fiam a kedves Boriskát veszi el, hiszen nálánál nincs szebb, nincs jobb leány a faluban." Lelőhelye: Bimbófuzér, 1893-1894, pp. 54-58. Premontrei rendi Szent Norbert Gimnázium, Szombathely. (E dolgozat igazából nem e természetrajzi periodikába való; tudománytörténeti megfontolásból, a teljesség igényét szem előtt tartva azonban mégis közreadjuk a többivel együtt.) 19