Az Alpokalja természeti képe közlemények 6. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2002)

Vidéki Róbert: A kőszegi Alsó-rétegk botanikai vizsgálata

VIDÉKI R. - HUSZÁR H.: A kőszegi Alsó-rétek botanikai vizsgálata A 90-es évek elején nagy intenzitással folyt a Kőszegi-hegység flóra- és vegetációkutatása, amely sajnos a peremhelyzetben lévő területünket elkerülte. Kisebb tanulmányok érintették a flórát és vegetációt (VARGA 1990; KÉSZEI 1994, 1997; KOVÁCS 1994), de átfogó flóra- és vegetációkutatásra ezidáig nem került sor. A florisztikai adatok túlnyomó része meglehetősen szűkszavú (az előfordulás tényszerű közlésén kívül jobb esetben állományadat is található) és csak a ritka fajok kerülnek említésre. Az utóbbi évek közleményei foglalkoznak részletesebben egy-egy taxon helyzetével (VARGA: Trollius europaeus; KÉSZEI: Crocus albiflorus), illetve jelenik meg egy vázlatos kép a terület vegetációjáról (KOVÁCS 1994). A TERÜLET VEGETÁCIÓJA A medence vegetációjában egykor a mélyebb fekvésű részeken, illetve a vízszivárgások, források környékén nagy kiterjedésű síklápok (üde lápréti társulások), forráslápok, magassásosok és kékperjés láprétek voltak találhatóak. A Gyöngyös patakot puhafaligeterdő (éger- és fűzláp) és magaskórós állományok kísérték. A magasabb térszíneken mezofil és xerorriezofil gyepek uralkodtak. A terület felszíni kapcsolata a patak vizével annak szabályozása óta végérvényesen megszűnt, csak a legritkább esetben, jelentős árvíz esetén kerül vízborítás alá. A terület növényzetének képe az utóbbi száz évben azonban gyökeresen megváltozott. A mai vegetációjára legnagyobbrészt aranyvessz ős, siskanádtippanos gyomtársulások, mezofil gyepek, többnyire felülvetett kaszálórétek és nagy kiterjedésű szántóföldi monokultúrák jellemzők. A patakot követő liget- és láperdők ugyan megtartották kiterjedésüket, de a magassásosok és az üde láprétek nagyon visszaszorultak. A nagyobb lápterületeket mély fekvésüknél fogva azonban a vízrendezések sem tudták megszüntetni, hiszen a kavicstakarón keresztül - amely itt még közvetlenül felszínközeli helyzetben van - bőséges vízellátást kapnak. Ehhez járul hozzá a terület Ny-i határát képező lankás dombhát, amelynek pereméről a leszivárgó csapadékvíz, valamint a tövében fakadó rétegfonások szintén hozzájárulnak ezeknek a vizes laposoknak a jó vízellátásához. A terület Ny-i határát képező, K-i kitettségű lankát kisebb-nagyobb kiterjedésű mezofil gyeptársulásokkal tarkított gyertyános-kocsánytalán tölgyes, helyenként rontott és telepített erdők (pl. akácos), valamint a dombaljban felbukkanó rétegforrások körül égeres láperdő és bokorfüzesek borítják. A területet korábban a rendszeres és tartós vízborítás miatt hosszú időn át nem lehetett szántónak feltörni, csak kaszálóként vagy legelőként volt hasznosítható. A lefolyástalan mélyedések vízelvezetését még a kisparaszti extenzív gazdálkodás idején árkolással oldották meg. Szántóföldi művelés csak a víz által nem járt szárazulatokon valósulhatott meg. A levezető árokrendszer növekedését és a korábbi rétlegelő gazdálkodás megszűnését jelentette a környékbeli termelőszövetkezetek megjelenése a területen. A gazdasági szempontból gyenge természeti adottságú lápos-mocsaras területek fokozott hasznosítására törekedtek. Az intenzív legeltetéssel, műtrágyázással, gyeplazításos felülvetéssel, illetve a szántóterület bővítésével a láprétek túlnyomó része erősen leromlott vagy megsemmisült. 10