Az Alpokalja természeti képe közlemények 6. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2002)
Vidéki Róbert: A kőszegi Alsó-rétegk botanikai vizsgálata
Praenorica Folia historico-naturalia, VI (2002) A MEGFIGYELT NÖVÉNYTÁRSULÁSOK Az alábbiakban a csak a fontosabbnak ítélt társulásokat ismertetjük. A gyomtársulások részletes ismertetésére nem térünk ki. Az utóbbiak kialakulásának és terjeszkedésének okai emberi tevékenységre (szántás és annak felhagyása, vízelvezetés, stb.) vezethetők vissza. Nádas {Phragmitetum communis) — A vízpartok magas, zárt, többségében higrofil növényfajokból felépülő lágyszárú társulása, amelynek kiterjedése területünkön ugyan nagy, de természetes állapotban fennmaradt nádas alig fordul elő. A gyepfeltöréseket megelőzően valószínűleg nagyobb kiterjedésű természetes nádasok voltak jelen. Az antropogén hatások következtében ma a felhagyott szántókon találhatók számottevőbb állományai. Az művelés felhagyása után - ahol nem pusztult ki véglegesen - gyorsan felverődik a korábbi termőhelyeken, de faj összetétele már meg sem közelíti a természetes állapotokat. Természetes nádasok a terület É-i részében, az égerláp-mozaikok szegélyében fordulnak elő. Ezek a nádasok a szárazabb, még időszakosan sem vízborított nádas típusába tartoznak, amely lehet homogén, sövényszulákos {Phragm. comm. calystegietosum). A sövényszulákos szubasszociációban a két domináns társulásalkotó fajon kívül szórványosan előfordul a Lysimachia vulgaris, Iris pseudacorus, Síachys palustris, Mentha aquatica, Lythrum salicaria. MAGASSÁSOSOK (MAGNOCARICION) Területünkön égerlápok közé ékelődve, a vízzáró réteggel rendelkező mélyedésekben magassásos társulások {Magnocaricion) alkotnak nádasokkal, láp- és mocsárréti társulásokkal mozaikkomplexet. Térszínileg a legalacsonyabb fekvésű helyeken találhatók. A lápi szukcessziósorban a mélyebb, nedvesebb részeken rendszerint égerligettel (Carici brizoidi-Alnetum) és különböző szubasszociációival, ritkábban nádassal (Phragmitetum australis) érintkeznek, esetenként füzlápok (CalamagrostioSalicetum cinereae) mészkerülő kékperjés láprétek (Junco-Molinietum) határán találhatók. A magasabb fekvésű részeken keskeny átmenettel ecsetpázsitos franciaperjésbe (Alopecuro-Arrhenathe return), dunántúli mocsárrétbe (Deschampsietum caespitosae) mennek át. A lápi magaskóróssal {Filipendulo-Geranietum palustris) alkotnak nehezen szétválasztható társuláskomplexeket. A magassásos társulások florisztikai felépítésükben nagyon hasonlók, a karakter- és differenciális fajok száma kevés, fiziognómiai és élőhelybeli különbségek mellett különállóságuk az egyes fajok kvantitatív megoszlása alapján ismerhető fel. Gyepes sasos (Caricetum caespitosae) — A gyepes sasos a zsombékoló sásokhoz hasonlóan, fiziognómiailag igen határozott megjelenésű. A társulást gyepes sás (Carex caespitosa) sűrűn egymás mellett elhelyezkedő, 30-50 cm magas, oszlop alakú csomói, az ún. zsombékok alkotják. Közlekedni benne a szabálytalanul álló zsombékok miatt nehézkes. Magassásosok (Magnocaricion) karakterfaja, de szórványosan nádasokban, éger- és füzlápokban, lápréteken is előfordul. A gyepes sásosra 11
