Az Alpokalja természeti képe közlemények 6. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2002)

Vidéki Róbert: A kőszegi Alsó-rétegk botanikai vizsgálata

, Praenorica Folia historico-naturalia, VI (2002) .:.••;; ;

\ Vízrajzi viszonyok A vizsgált patak az ausztriai Wechsel hegység déli oldalán ered és „Güns" nevet viseli, majd hazánkba érve Gyöngyös patak néven folytatja útját. A vízgyűjtőhöz magyar területen a Kőszegi-hegység DK-i oldala és előtere, valamint a Gyöngyös bal partján lévő enyhe dombvidék tartozik. A Gyöngyös szűk völgyben érkezik a magyar területre. Belépő szakasza kb. 2,5 km hosszan természeteshez közeli állapotú egészen a kőszegdoroszlói útig. Kőszeg és Lukácsháza közötti szakaszát leszámítva belterületen halad Gencsapátiig. Gencsapátinál kettéágazik: a nyugati árvízi meder amely valaha a természetes meder volt - Perint néven keresztezi Szombathely várost, majd déli irányban haladva 10 települést érintve Zsennyenél torkollik a Rába folyóba. A keleti kisvízi ág mesterséges meder (műcsatorna), a rómaiak alakították ki. Gyöngyös néven Sárvártól északra éri el a Rába folyót. Magyar területen a patak egyetlen jelentős oldalvize a Lukácsháza térségében jobbról érkező Szerdahelyi-patak, amely a Kőszeg-Rohonci-hegység DK-i oldaláról gyűjti össze a vizét. Természetvédelmi vonatkozások A terület jelentős része 1993 óta a Kőszegi Tájvédelmi Körzet része, amely kiterjed a felső, É-i részre, valamint a Gyöngyös patak teljes, szabályozatlan medervonalára (ANONYM 1993). Ezt megelőzően egy 4 hektáros terület élvezett védelmet, amely a fokozottan védett zergeboglár (Trollius europaeus) lelőhelyét foglalta magába. A TERÜLET FLÓRA- ÉS VEGETÁCIÓKUTATÁSÁNAK TÖRTÉNETE A terület florisztikai kutatottsága botanikai irodalmi munkák, herbáriumi adatok alapján igen csekélynek mondható, vegetációs viszonyai alig ismertek. A flórakutatás tendenciájára egyfajta „hullámzás" jellemző, amely nem túlzás, hiszen az adatok főként a XIX. századból, majd a XX. század a 30-as, 60-as és 80-90-es éveiből származnak. A publikációkból kirajzolódik, hogy a XIX. század végétől az 1990-es évekig kis számban megforduló botanikusok csupán szórványos florisztikai megfigyeléseket tettek. A terület flóra- és vegetációkutatásának története az 1880-as évekbe nyúlik vissza. (A terület a botanikai szakirodalomban kőszegi „Alsórét" néven ismert, amely név ma is megtalálható egyes térképeken /v. ö. BALOGH és VÉGH 1982/.) A terület flórájáról az első szórvány adatok WAISBECKER ANTALÍÓI (WAISBECKER 1882, 1891), FREH ALFONZÍÓI (FREH 1883) és PIERS VILMOSÍÓI, a három kőszegi botanikustól származnak. 1887-ben jelent meg BORBÁS VINCE tollából a „Vasvármegye növényföldrajza és flórája" című munka, amely a kőszegi botanikus triász adatait megerősíti és kiegészíti (BORBÁS 1887). Későbbiekben GÁYER GYULA (GÁYER 1929) írásában találkozunk elszórva adatokkal. 30 éves hiátussal HORVÁTH ERNŐ és JEANPLONG JÓZSEF (HORVÁTH és JEANPLONG 1962) közlésével éledt újjá a kutatás. 9