Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Priszter Szaniszló: Beythe András „Füveskönyv”-ének botanikai és nyelvészeti vonatkozásai

PRISZTER SZ.: Beythe András ,JFüveskönyv"tének botanikai és nyelvészeti vonatkozásai Ellentétben az ismert apával, a fiáról, BEYTHE Andrásról igen keveset tudunk, hiszen egyetlen botanikai munkáját, a Füveskönyv-ct is sokáig BEYTHE István műveként regisztrálták (WESZPRÉMI, 1774; HABERLE, 1830; KANITZ, 1863). BEYTHE András Sárvárott született, 1564. október 18-án, halálának éve bizonytalan. (Egyesek szerint 1599, de erre még visszatérünk.) Apjához hasonlóan, ő is lelkész-prédikátor volt. Egyetlen botanikai művéről tudunk: a „Fives Könüv" Németújvárott jelent meg, igen csekély, mindösszel5 példányban. A XVI. század magyar botanikai irodalmának ez az ötödik terméke. A két Nomenclator-on kívül (1583, 1584) a szintén kis terjedelmű Hasznos ... Könyv (FRANCOVITH Gergely; Monyorókerék) 1588-ban, Az keresztyen szvzek ... (PEECHY Lukach; Nagyszombat) pedig 1591-ben jelent meg. BEYTHE FÜVESKÖNYVE A MAGYAR IRODALOMBAN Nagyrészt nyilván a Füveskönyv ritkasága és a korábbi MELIUS Herbáriumhoz igen hasonló szöveganyag lehet az oka annak, hogy BEYTHE András művével GOMBOCZ Endre tanulmányain (GOMBOCZ, 1919, 1920; ismétlésük 1936) kívül behatóan senki sem foglalkozott. Egyedül FIALOWSKI tartott előadást 1893-ban BEYTHE Füveskönyv-émk növényeiről (szövege nem maradt fenn), és HALMAI János emlékezett meg róla (HALMAI, 1964). GOMBOCZ Endre, aki sok más növénytani tárgyú, értékes munkája mellett a magyar botanikatörténet és bibliográfia legkiemelkedőbb egyénisége, FIALOWSKI elveszett tanulmánya nyomán igen részletesen foglalkozott MELIUS könyvének növényeivel (GOMBOCZ, 1936). BEYTHE Füveskönyv-éröl 1919-ben és 1920-ban részletes tanulmányt is megjelentetett, melyben MELius-nál sokkal szigorúbb mércével elmarasztalja a könyv hibáit, mondván, hogy a Füveskönyv legnagyobb része MELius-ból (ill. MATTHIOLUS-DÓI) származó egyszerű másolat, és mint ilyen, nem sokkal több a plágiumnál. MELius-szal szemben annyit mindenesetre BEYTHE javára ír, hogy az utóbbi szövegezésmódja MELius-nál nyelvileg gondosabb és magyarosabb; továbbá hogy BEYTHE MELius-nak több hibás összevonását sikeresen helyesbítette. GOMBOCZ Endrének itt kivonatosan közölt bírálatát túlzottan elítélendőnek tartjuk, minthogy nem vette figyelembe a BEYTHE-könyv összes (275) cikkének szöveg- és névanyagát. A kötet egyes növényleírásai ugyanis több helyütt találó autopsziáról árulkodnak, a BEYTHE-féle növénynevek beható vizsgálata pedig arról győz meg, hogy elsietett volt GoMBOCZ-nak az a megállapítása, miszerint azok felületes összeállításúak és a Nomenclator-ból kölcsönzőitek. A Füveskönyv orvosbotanikai-gyógyászati vonatkozásaival itt nem foglalkozunk (lásd erről HALMAI János rövid tanulmányát: HALMAI, 1964), viszont igyekezünk BEYTHE könyvének eddig fel nem tárt értékeit mind a magyar flórakutatás, mind a magyar növénynevek vonatkozásában bemutatni. 30