Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)
Szabó T. Attila (Dr. Biol.): Beythe András (1564–1599?) emlékezete és helye a magyar élettduományok történetében
SZABÓ T. A.: Beythe András (1564-1599?) emlékezete Megítélésem szerint BEYTHE András a magyar természettudományos (orvosbotanikai) irodalom hőskorának története szempontjából jelentős. Ő volt a mi utolsó 16. századi herbalistánk, füveskönyv-írónk. Munkájával lezárult egy kor: a nyomtatott magyar Herbáriumok kora Ez a kor MÁTYÁS király budai, majd VITÉZ János nagyváradi udvaráig, európai birodalmi előzményekig nyúlik vissza, de kibontakozásának kora már a magyar királyság összeomlásának idejére, Vas megyében pedig a főúri várkultúrák kialakulásának idejére esett. Területileg Nyugat-Magyarországon elsősorban Sárvárott és Németújváron, Erdélyben Gyulafehérvárott és Kolozsváron születtek ezekben a várakban a kiemelkedő élettudományi alkotások. Külön világ a Felvidék, illetőleg az onnan elszármazottak, elsősorban ZSÁMBOKY János munkássága, aki Herbáriumot ugyan nem írt, de ismerte, tisztelte és európai jelentőségű munkákban örökítette meg az orvosbotanikusokat, orvosokat (SAMBUCUS, 1603; vő. VIDA és mtsai., 1985). Tekintettel a Vas megyei vonatkozásokra, külön is illett kiemelni itt Sárvár és Németújvár szerepét a magyar nyelvű természettudományi irodalom születésének, a magyar nyelvű természettudományi értékű nyomtatványok megjelenésének folyamatában. Nemcsak azért, mert BEYTHE András is Sárváron született, Németújváron dolgozott, de elsősorban azért, mert itt születtek az első nyomtatott magyar természettudományos szövegek: az első magyar botanikai lecke (SYLVESTER, 1536/1539) és az első magyarnyelvű nyomtatott orvosi szöveg (SYLVESTER, 1541), az első önálló etnobotanikai kismonográfia (CLUSIUS és BEYTHE, 1583), az utolsó magyar Herbárium (BEYTHE, 1595) Nem szeretném megismételni most mindazt, ami ezekről a kérdésekről már elhangzott. Azt azonban világosan kell látnunk, hogy itt nem elszigetelt, egyedi, véletlenszerű jelenségekről van szó, hanem egy 1536 és 1596 között hatvan éven keresztül működő, tehát három-négy tudományos nemzedék szellemi fejlődését érintő, tudományos értékeket termelő szakmai közösségről: tudományos iskoláról, informális tudományos társaságról. BEYTHE András éppen mint ennek az iskolának, ennek a társaságnak harmadik (vagy éppenséggel negyedik) nemzedéke jelentős. A sárvári tudományos iskola első nemzedékéhez az alapítók, a SYLVESTER-testvérek, János és Mihály valamint elődeik (pl. az erdélyi fejedelmi orvos BÓDOG Józsa) és az irodalomtörténet által számon tartott kortársai tartoztak. A második nemzedék kiemelkedő egyénisége MELIUS Péter, akinek a Herbáriuma (mint már említettem) éppen úgy, a Pyrus azaz „körtvély" bemutatásával kezdődik, mint a SYLVESTER Grammatica-уаЪт megjelenő első, a magyar népi növénynevek megismerésére serkentő botanikai lecke. De ide tartozott a szótáríró SZENCI MOLNÁR Albert is, aki gyakran megfordult ezen a vidéken és szótárában csodálatosan gazdag a botanikai anyag (SZENCI MOLNÁR, 1604/1621). Ebben a tudományos közegben szerezette botanikai érdeklődését és ismereteit BEYTHE István. Ő az első páneurópai (a korabeli művelt Nyugat szinte valamennyi országában dolgozó), és mindmáig az egyik legnagyobb formátumú európai botanikust, a németalföldi Carolus CLUSIUST segítette, és ezáltal a pannóniai növényismeret európai integrációjában szerzett érdemeket. Amennyiben BEYTHE Istvánt már a harmadik (természet)tudománymuvelő nemzedékhez számoljuk, András révén ez az iskola négy nemzedéken keresztül élt és alkotott a térségben. Ez pedig mai szemmel nézve is komoly tudományos hagyomány: nem sok mai iskolateremtő 16
