Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Kulács László: A sopronhorpácsi Széchenyi-kastély parkjának növényei

KULCSÁR L.: A sopronhorpácsi Széchenyi-kastély parkjának növényei példány sajnos már majdnem teljesen elszáradt, 1997-ben már csak egy ága hajtott ki. Nem messze tőle egy másik ritkaság, egy kínai mazsolafa {Hovenia dulcis) található. Ez a Kelet- és Dél-Ázsiában honos lomhullató fa szemmel láthatóan jól érzi magát. Évről évre apró fehér virágokkal borítja szabályos, kúp alakú koronáját. Húsos, piros terméskocsánya nagyon édes. Kellemes illatú termését hazájában megeszik. Igen értékes, japán-mahagóninak is nevezett fáját hangszernek és bútornak dolgozzák fel. Az ösvénytől jobbra három idős szoliter fa látható. Előbb egy szivarfa {Catalpa bignonioides), kissé beljebb pedig egy különleges tölgy áll. Ennek a tölgynek a levelei 20-30 cm nagyságot is elérik. Termést már évek óta nem hoz. A régebbi térképeken Quercus magnifica alberti néven említik. Morfológiai tulajdonságai alapján leginkább a nagymakkú tölggyel {Quercus macrocarpa) azonosítható. Ezek mellett a tisztás közepén egy hatalmas platán {Platanus x hybridá) terebélyesedik. A következő elágazásnál egy idős, soktörzsű kaukázusi szárnyasdió {Pterocarya fraxinifolid) ágai alá érkezünk. Páratlanult szárnyalt, akár fél méterre is megnövő összetett leveleinek illata szétdörzsölve a dióéra hasonlít. Apró szárnyas diói hosszú, 30-50 cm füzérben csüngenek az ágakról. Hazája a TranszKaukázus és Észak-Perzsia, ahol a hegységek alacsonyabb régióiban, kiegyenlített éghajlatú termőhelyeken fordul elő. Az elágazásnál jobbra fordulva folytatjuk sétánkat. Az ösvény bal oldalán álló lepényfák {Gleditsia triacanthos) közül már több is kidőlt; legutóbb 1998 őszén egy idős példány. Hazája Észak-Amerika, Európában az 1700-as évek óta ültetik parkokban. Díszértékét elsősorban a lombhullás után is a fán maradó 20-30 cm hosszú vörösbarna lapos hüvelytermési adják. Néhány méterrel távolabb egy virginiai boróka {Juniperus virginiana) bizarr formája tűnik fel. Ennek az idős példánynak a törzsén tátongó résen keresztül lehet látni. À közelben állt másik hasonló korú példány néhány évvel korábban kidöntötte a szél. Mellette egy kínai mézesfák {Evodia hupehensis) alkotta csoport áll. E faj hazája Közép-Kína. Különösen késői, július-augusztusi virágzásakor feltűnő, de vörösbarna termései is sokáig díszítenek. Magjait a parkban telelő madarak szívesen fogyasztják. Velük szemben az ösvény jobb oldalán idős feketefenyők {Pinus nigra) magasodnak. Néhány lépést követően kiérünk a kastély előtt elterülő nagy tisztásra. Tőlünk jobbra a tisztás végén a kastély déli homlokzata látható. Átvágva a tisztáson bal kéz felől egy szoliter vörösfenyőt {Larix deciduá) elhagyva a szemben lévő parkrészletbe érünk. Az ösvény egy elburjánzott részen keresztül egy kisebb tisztásra vezet. A tisztás szélén egy hatalmas spanyol tölgy {Quercus iberica) koronája alá érünk. 21 m-es magasságával hazai viszonylatban egyedülálló. Ez a Kis-Ázsiából származó faj a hazai arborétumokban csak nagyon ritkán fordul elő. A kocsánytalan tölgyre emlékeztető sötétzöld levelei merçyek, bőrszerűek. Termései ЬЗaval fejlődnek, majdnem ülők. A tisztás közepén álló hegyeslevelű liliomfa {Magnolia acuminata) sárgászöld virágai nagy színes virágú rokonaitól eltérően csak lombfakadást követően nyílnak. Ez az Észak-Amerika keleti részéről származó fa akár 30 m magasra is megnőhet. Éretten piros terméscsoportjai késő őszig díszítenek a fán. 56