Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Zagyva Tibor: Szubalpin gyepek mikológiai felmérése az Őrségi Tájvédelmi Körzetben

Praenorica Folia historico-naturalia, IV (2001) termő gombataxonok kapják a maximális 8 pontot, amelyek egy vagy több ország vörös könyvében is úgy vannak feltüntetve, mint aktuálisan veszélyeztetett vagy sérülékeny, nagyon ritka taxonok. Azok a ritka taxonok, amelyek egy vagy több ország vörös könyve szerint ugyanilyen értelemben veszélyeztetettek, 4 pontot kapnak. A kevésbé ritka, de potenciálisan veszélyeztetett taxonok 2 pontot kapnak. Olyan gombataxonok, amelyek nem szerepelnek egy ország vörös könyvében sem, de csak gyepekben teremnek relatíve széles ökológiai tűrőképességgel (abundáns taxonok), 1 pontot kapnak. Azok a gombataxonok, amelyek megtalálhatóak az adott gyeptársulásban, de egyébként más élőhelyeken is előfordulnak, nem kapnak pontot. A norvég ökológusok szerint azok a gyepek, amelyek elérik az 50 és 60 közötti pontszámot, országos jelentőségű konzervációs értéket képviselnek, amelyek 25 és 30 közötti pontszámot érnek el, regionális értéket képviselnek. E módszer azonban figyelembe vesz minden réten termő gombataxont, ami rendkívül aprólékos és speciális mikológiái ismeretet igényel a kutatótól. Az 1994-98 közötti öt évben - az 1997-es évet kivéve - évente 100-110 napot töltöttem terepen a Vendvidéken, elsősorban a réten termő taxonok fruktifikációs periódusaiban (május-június és augusztus-december). Az Őrség keleti részeit a réti mikoflóra szempontjából még nem kutattam, s azok az elterjedési adatok, amelyek Szalafőről és Őriszentpéterről származnak elsősorban ALBERT László, RIMÓCZI Imre és VASAS Gizella terepbejárásainak köszönhetőek. Ezek az adatok a nyolcvanas évek elejéről származnak, s bár talán még most is aktuálisak, az elterjedést szemléltető részletes térképeken már csak a saját adataimat jelzem. Annál is inkább, mert 1994 és 1998 között szisztematikusan csak a Vendvidék délebbi részeit kutattam, elsősorban a réttársulásokat az érdekesebbeknek tűnő déli részekről (Kétvölgy, Felsőszölnök, Apátistvánfalva), míg a távolabbi Orfalu és a Vendvidék északi részein (Rábatótfalu, Alsószölnök, Szakonyfalu) levő gyepek kimaradtak a rendszeres terepbejárásokból. Emellett 1994 áprilisától 1997 májusáig sporadikusan térképeztem a vendvidéki erdőtársulások mikoflórajat is, de e monográfiámban még nem említem ezeket a taxonokat, bár több, Magyarország területére vonatkozó új fajt is dokumentálhattam. (Ilyen emlékezetes például a Máriaújfalu közelében, 1994. április 19-én fellelt Hygrophorus marzuolus (Fr.) Bres. hatatalmas és jellegzetes termőtestjei {herb RMÓCZI) (ZAGYVA, 1994). Az Őrségi Tájvédelmi Körzetben fellelhető gyepek mintegy egynegyedét átvizsgáltam (a vendvidéki részen a szubalpin gyepek mintegy 65 %-át). A gyepeket RALD módszere szerint osztályoztam (RALD, 1985; lásd később). Adataim, amelyeket 1994-től 1998 végéig gyűjtöttem, 42 vendvidéki termőhelyről származnak. E gombaelőfordulások 70 %-a fényképpel dokumentált adat, a többi jegyzőkönyvi. Az exsiccatumok saját herbáriumomban kerültek elhelyezésre. A taxonok közül hat faj és egy változat nem a saját gyűjtésemből származik. Ezek közül egy fajt (Anthurus archerí) TAKÁCS BÉLA gyűjtött és határozott az Őrségből (Szőce, 1985), egy fajt (Dermoloma pragensis) ALBERT LÁSZLÓ gyűjtött és határozott Felsőszölnökről (1997), négy fajt és egy változatot pedig RIMÓCZI IMRE gyűjtött és határozott az Őr139