Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)
Zagyva Tibor: Szubalpin gyepek mikológiai felmérése az Őrségi Tájvédelmi Körzetben
Praenorica Folia historico-naturalia, ГУ (2001) Stressz -l — Diszturbancia \> Kompetítor fajok Stressz X — Diszturbancia T Ruderális fajok Stressz T — Diszturbancia <!• Stressztoleráns fajok Stressz T — Diszturbancia T Konkurrenciakerülő fajok 1. táblázat. Gombataxonok életstratégiája stressz és diszturbancia fokozatok függvényében (PUGH (1980) nyomán) Ennek a táblázatnak megfelelően, pl. a stressztoleráns csoport K-stratégistának, a ruderális csoport pedig R-stratégistának tekinthető. Az ökoindikátor nedűgombataxonok a stressztoleráns életstratégiájúak közé sorolhatók, tehát K-stratégisták, mint ahogy a nyelvgombák, a pitykegombák, a bársonypereszkék, a nedűpereszkék és a zuzmók taxonjai is. Képesek olyan nehezen lebontható szubsztrátumokat felhasználni, mint például a lignin. Lassú a növekedésük, bonyolultabbak a fejlődési ciklusaik, alacsony a reprodukciós rátájuk és nemegyszer hosszú életű aljzatokon tenyésznek (tőzegmoha), ahol az anaerob körülmények ezt biztosítják. Ez azt jelenti, hogy az evolúciós fejlődés évmilliói folyamán olyan élőhelyekhez alkalmazkodtak, ahol a stressz magas, a bolygatottság mértéke pedig alacsony (K-stratégisták). Az antropogén tevékenységgel járó eutrofizáció miatt ezek a taxonok sorra kiszorulnak eredeti vagy másodlagos élőhelyeikről. KLAPP idézi egy ilyen típusú vizsgálat eredményét (KLAPP, 1971). Elég például egy külterjesen kezelt rétet egyetlen alkalommal műtrágyával kezelni, s azonnal megváltozik az említett rét gombaegyüttese. Ugyanekkor egy szőrfűgyep, amelyet intenzív módon legelőként használnak, ha állandóan ügyelnek a legelő állatok számbeli konstanciájára, megmarad az eredeti fajgazdagság java része, sőt még növekedhet is a taxonok száma a legeltetés előtti állapothoz viszonyítva, úgy a növények, mint a fauna és a funga viszonylatában is. A szőrfű (Nárdus stricta) például 11,3 %-ról 15,5 %-ra gyarapodott az extenzív legeltetés hatására, ami a jelen kísérletben szignifikáns gyarapodást jelent egy olyan fűfaj esetében, amely kimondottan „menekül" a tápanyag-feldúsulás elől, tehát K-stratégista, mint a nedűgombák is. Ha viszont egy ilyen extenzív legelőről elhajtjuk az állatokat, s az első két évben műtrágyázunk (300 kg P 2 0 5 , 400 kg K 2 O/10000 m 2 ), akkor már a harmadik évben a szőrfű 11,3 %-ról drasztikusan 4,3 %-ra, a csarab pedig 19,3 %-ról 2,8 %-ra csökken! Továbbá a nedűgombák már nem fejlesztenek többé termőtestet (PILS, 1990). Az intenzív gyephasználat (Nardo-Callunetum) rekonstrukciója általában egy emberéletnél is hosszabb ideig tart, de sohasem áll vissza az eredeti fajösszetétel, bármekkora is lehet az intenzifikáció utáni tápanyagelvonás (PILS, 1994). Az előbb említett példa elsősorban az alacsonyabban fekvő, dombsági szőrfüves legelőkre és gyepekre vonatkozik, hiszen a KLAPP által elvégzett kísérlet is a Vendvidékhez hasonló magasságon levő területen történt (Regen községe környéki extenzív legelők, 127
