Az Alpokalja természeti képe közlemények 4. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 2001)

Zagyva Tibor: Szubalpin gyepek mikológiai felmérése az Őrségi Tájvédelmi Körzetben

ZAGYVA T.: Szubalpin gyepek mikológiái felmérése az Őrségi Tájvédelmi Körzetben Eifel, Németország), míg a magasabban levő hegyvidéki Nardetumok valamivel gyorsabban rekonstruálódnak. Amennyiben az említett kísérlet után több műtrágyát nem használnak, s visszatér az extenzív legeltetés vagy kaszálás* s a széna elhordása a rétről, akkor az eredeti állapothoz hasonló, de azzal nem identikus állapot már 2535 év után kialakulhat (PILS, 1994). Ennek oka valószínűleg a csapadékban gazdagabb'és hűvösebb klímában keresendő, valamint a magashegyvidéki speciális orográfiai adottságokban. Bizonyos, nagyon szűk ökológiai amplitúdójú nedűgomba-, valamint nyelvgombataxonok azonban még ennyi év után sem tértek vissza a szőrfűgyepbe. Ilyén fajok például a Hygrocybe punicea és a H. calyptriformis. A PILS által közölt kísérlet megdönteni látszik egy sok évtizedes dogmát a rétökológia területén: azt ugyanis, hogy a legeltetés általában kedvezőtlenebbül befolyásolja egy rét fajösszetételét, mint a kaszálás vagy a felégetés. Természetesen itt az előbb említett szerző csakis az extenzív legeltetést részesíti előnyben, szigorúan meghatározott és konstans állatállománnyal. Nehéz azonban megítélni, hogy mikor tekinthető kihaltnak egy rétről egy bizonyos, szűk ökológiai amplitúdójú gombataxon, hiszen a tenyésztést még évtizedekig vegetálhat aszexuálisan a földfelszín alatt, anélkül, hogy termőtestet fejlesztene. Általában kihaltnak akkor számít egy gombafaj egy bizonyos területen, ha már több mint 30 éve ott nem fejlesztett termőtestet, illetve ha az élőhelyét végleg tönkretették (eldózerolták, lebetonozták, kiszárították; tartósan szántóterületté változtatták, műtrágyázzák). ,..*,;...,. .• Ha a túlzott állattartással, túllegeltetéssel sovány, külterjes legelőből intenzív legelőt hozunk létre, ott a fajgazdag, pompás gomba-, növény- ési faunaegyüttesek eltűnnek, átadják helyüket az elsősorban R-stratégiájú fajoknak. Ezáítal növekszik a szaprobionta-ruderális fajok heterogenitása, az élőhely biodiverzitása pedig csökken. Az egyensúly egy szegényebb, alacsonyabb szintre esik le, illetve az ökológiai egyensúly egy alacsonyabb, labilisabb szinten „áll be". Egy növénytársulásban élő gombaegyüttes a taxoriok előfordulásának mennyiségi viszonyaival, faji összetételük változásaival érzékeny indikátora a környezet változásainak, a mikorrhizás taxonok pedig kifejezetten a mikorrhizaparmer pázsitfűfaj és erdei társulásoknál a fafaj állapotának. Egy gyeptársulás természetességi állapotának megítélésében a gombák faji összetétele is értékes paraméter. Jelen kutatómunkám elsősorban az Őrségi Tájvédelmi Körzet nyugati felére, a Vendvidékre terjedt ki. Itt, a Styriacum eldugott kis zugában a hagyományos sokévszázados rét- és legelőgazdálkodás hatására fajgazdag szubalpin vöröscsenkeszes és szőrfüves gyepek alakultak ki az egykori legelők helyén. A permanens külterjes legeltetés, illetve később az évenként többszöri kaszálás megakadályozta a visszaerdősülést, és ilymódon az üde kaszálórétek és a szőrfüves gyepek állandósultak. Ezeken az élőhelyeken csodálatosan fajgazdag, Európa-szerte is nagyon ritka, indikátorjellegű gombaegyütteseket sikerült mind a mai napig megőrizni és felfedezni. Érdekes tény, hogy Nyugat-Európában ezen a tengerszint feletti magasságon már csak elvétve gyönyörködhetünk ilyen színpompás és fajgazdag gombaegyüttesekben, pedig e gombataxonok géncentrumai, néhány helio- és ammofil 128