Az Alpokalja természeti képe közlemények 2. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 1987)

Facsar, G.: Néhány sztyepp és erdőssztyepp Rosa taxon rendszertani chrológiai és cönológiai viszonyai az Alpokalján

A Rosa jundzillii BESS, nem tévesztendő össze továbbá a Rosa canina agg,ba tartozó mirigyes kocsányu Rosa taxonokkal. Ilyen a R. andegavensis BAST. var, transsivanica /SCHUR/EACSAR in SOÓ 1980., amely a sitkei Hercsegen is molyhos-tölgyes bokorerdőben él, vagy a szárazabb tölgyesek helyén létesitett szőlőskerteket, legelőket kiséri pl. Ostffyasszonyfa, Oszkó, Olaszkai hegy. Harmadik vizsgált fajunk a Rosa gallica L.

. amely leggyakoribb a négy faj közül. Areasulypontjának és flóraelem meghatározásának változása területünk megítélése szempontjából is figyelemre méltó. KELLER /1931/ mediterrán pontusi, SOÓ-JÁVORKA /1951/ pontus-mediterrán, SOÓ /1966/ szubmediterrán-pontusi fajnak tartja. MEÜSEL-BUHL /1962/, MEUSEL-JAGER-WEINERT /1965/ areadiagnózisa szerint közép- és keletszubmediterrán-pannon-délszubatlanti és délközépeurópai flóraelem, amely a szubmediterrán száraz erdők fája /feltételezett eredeti area aláhúzva !!/. Mint régi kultúrnövény, valószinüsithetően északabbra és különösen nyugatabbra, a szubatlantikus zónára kiterjedő, másodlagosnak tartott areát is elfoglalt. A belga /flandriai/ GLUSIUS /1583/ Pannoniából Rosa pumila néven irta le, hozzátéve "amelyet magyarul Parragi rosa

s németül Erdtrose, neveznek". Megjegyzi, hogy a júniusban virágzó rózsa termése augusztusban érik és télen a gyümölcs a növényen marad. A szőlőtermesztő helyek közelében mindig megtaláljuk a R. gallica-t. A Fertőmelléki dombokon, Kőszegen, a Vashegyen, a vasi sziget vulkánokon /Ság, Kissomlyó, Hercseg/, ahol a bokorformáju Quercus pubescens-ek mezokiimatikus flóraszigetekre utalnak. A szőlőtermesztés összefüggő sávja itt már felsza kadozott. A Rosa gallica L. szőlőtermő helyekről korábban begyűjtött és leirt lokális alakgazdagsága /B0RBÁS,1887/ többségében bizonyíthatóan kultureredetü, pl. Vashegy: var, dearmata /BQRB./DEG

., var, subglandulosa /BQRB./DEG.

. Szentgotthárd-Vártető: var, delanata /BQRB./DEG.

. var, magnifica /BORB./H.BR.

. Kissomlyó és Sághegy: f. fruticans /BQRB./DEG.

. Napjainkra az őshonos intraspecifikus taxonok váltak uralkodóvá. így a var, pumila /JACQ./H.BR.

. var, pannonica WIES3. és a ritkább var, leiophvlla /BORB./R.KELL. reprezentálják tömegében a Rosa gallica L. populációit az Alpokalján is /FACSAR 1981-b/. Feltűnő a R. gallica gyakorisága a Vasi-Hegyháton, az Őrségben és a Vendvidéken /HORVÁT 1944/ - mely utóbbi a Noricum flóravidék Stájer flórajárásába, a Stiriacum-ba tartozik - a magas csapadék ellenére. Az elsődleges magyarázatot a talajviszonyok adják /DANSZKY,1963/. A rossz vízgazdálkodásu kavicstakarók, valamint a cementált kavicson kialakult pseudoglejes barna erdőtalajok nyári kiszáradása kedvező a R. gallica-nak. A fafajok közül a Pinus silvestris tud ezekhez a talajviszonyokhoz a legjobban alkalmazkodni. A gyorsan erdősülő szántóföldeken és az utak peremén, ahol fényhez jut , s még a természetes lucos szegélyében is nő. Érdekes a Rosa gallica együttes előfordulása Szakonyfalu, Kétvölgy és Apátistvánfal

va között Lycopodium clavatum

. Alnus viridis

. Alchemilla xanthochlora fajokkal. Ez a R.gallica türőkétürőképességét is jelzi, mert innen vett talajminták felső 20 cm-es rétegük ben 3,9 - 4,9 pH értéket mutattak. A vegetáció, részben másodlagos mintázata összefügg az erdők legeltetésével, az erdők és szántóföldek kisparcellás váltégazdálkodásával /PÖCS et al. 1958/.A sürü mezsgyehálózatról, ahol a R. gallica az Őrségben különösen gyako-