Az Alpokalja természeti képe közlemények 2. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 1987)

Facsar, G.: Néhány sztyepp és erdőssztyepp Rosa taxon rendszertani chrológiai és cönológiai viszonyai az Alpokalján

ri, biztosított az épnen nem müveit területek gyors benövése, fakultativ gyomként. A Rosa gallica XVI. századi magyar neve /CLUSIUS és BEYTHE/ is ezt örökítette meg az Alpokalja sajátos viszonyai között a "parragi" /parlagi/ rózsa nevében, a később elterjedt német és latin tükörfordítások /ecet rózsa, bársony rózsa, francia rózsa, stb./ helyett. A Vasi Hegyhát nyugati szárnya ma eróziós eredetű dombság, cementált kavicstakaróval. Éghajlata hegyvidéki. A csapadék egész évben bőséges /nyárközepi maximum, téli minimum/, tele enyhe /kemény fagyok nincsenek, hóban gazdag/. Nyara hűvös, nedves, napsütésben szegény. Zonális növénytársulás a tölgy- és bükkelegyes, valamint az elegye

tien ercîei fenyves. Lokális asszociáció a Genisto nervatae-Pinetum, amelynek a Praenoricumban differenciális faja a R. gallica és még negyven más faj /PÓCS.1966 apud S06,1973/. Ezek a fenyvesek a postglaciális fenyő-nyir fázisban a balti erdei-fenyvesekkel álltak közvetlen összeköttetésben, amelyet a boreo-koninentális fajok bizonyitanak. A posztglaciális mogyoró fázist az Alpok csapadékos övében szinte észrevétlen vészelték át. A tölgy- és bükk-fázisban telítődtek alpin-illir lomberdőfajokkal és ez adja meg sajátos arculatát. PÖCS /1966/ szerint az erdei-fenyves, különösen a csarabos erdei-fenyves felszine, mint aktiv felszin, igen erős felmelegedésre képes. Az erdei fenyves hőmérsékleti viszonyai sokkal szélsőségesebbek, mint a közelben élő mezofil lomboserdőké, amelyből a R. gallica hiányzik. A plakorhelyzetü erdei fenyvesek mellett a mezofil lomberdők /főként cseres-tölgyes/ lejtőhelyzetbe szorulnak. A Rosa gallica PÓCS et al./1958/ keletőrségi /Szőce és környéke/ vegetáció tanulmányában akcidentális fajként az elegyetlen erdei fenyves /Dicrano-Pinetum oxalidetosum et typicum » Denisto nervatae - Pinetum/ tabelláján szerepel, mig a cseres-tölgyesből /Potentillo al bae-Quercetum deschampsietosum • Deschampsib-Quercetum robori-cerris/ hiányzik, pedig TOR átlagok alapján utóbbi társulás a xeroterm elemek gyűjtője. A R. gallica előfordul még a lápi erdei fenyvesben is /Aulicomnio-Pinetum in PŐC3 1966 apud SOŐ 1973/ szórványosan. A Rosa gallica L. az Alpokalja térségében legfeltűnőbb hibridjét az ati

an» ti-szubmediterrán R. arvensis HUPS, kuszóhajtásu fajjal képezi: R. x pollini ana SPR.

. Lelőhelyein gyakran jelenleg csak az egyik szülőfaj él. A sitkei Hercseg csúcsa alatt ez a hibrid a Cerasus fruticosa - Prunus spinosa sarj telepben él. Feltűnő zegzugos növekedése, Corylusra emlékeztető levélkéi éa 5-6 mm hosszú, vastag, laza bibeoszlopa van. Teljesen kifejlett termést sohasem találtunk a sitkei sarj telepen. A Soroksári Botanikus Kertbe átültetett növények még virágot nem hoztak, ezért a notomorpha pontosabb meghatározása még nem történhetett meg. Az Alpokalján vizsgált negyedik alakkör a Rosa caryophyllacea BESS, agg.

» Ez a korábban pontus-pannoniai fajként értékelt taxon ma is a viták kereszttüzében áll. A R. Rubiginosae subsectio fajai közül a R. rubiginosa-hoz hasonlóan kevert tüskézetü, robusztusabb és egyszerű, hajlitott tüskézetü, gracilisebb populációkból áll. Az előbbit Rosa zalana.WIESB.

. az utóbbit R. caryo phyllacea BSSS.s.str.

. illetve R. szabói /BORB./FACSAR néven foglalják össze. De amig a R. zalana faji önállósága egyre bizonyitottabb, addig a R. caryophyllacea faji paramétereit hibrid jellegűnek tartják /KLÁSTERSKY 1974, FACSAR in SOÓ 1980, VÉTVIŐKA-ZIEblNSKI 1983/. A Rosa zalana-t WIESBAUER /1879/ a zalai Nagykapornak körzetéből irta le. 77