Az Alpokalja természeti képe közlemények 2. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 1987)

Facsar, G.: Néhány sztyepp és erdőssztyepp Rosa taxon rendszertani chrológiai és cönológiai viszonyai az Alpokalján

mokkő kibúvásokon. Az utóbbi alapkőzeten kialakult reliktum erdei fenyvesek /Lino flavi-Pinetum/ és a kevéssé tanulmányozott mészkedvelő tölgyesek figyelemreméltóak /KÁROLYI-PÖCS 1968/. Ez az előfordulás azonban mind areálisan, mind cönológiailag nehezen magyarázható. A Praeillyricumból ugyanis alig ismert a Rosa spinosissima előfordulása /bizonyitott a villányi Szársomlyón, történelmi adat a Mecsekről/. Ezek az előfordulások minimális egyedszámuak és többnyire az Eupannonicum határzó nájába esnek. Szigorúan mészkőhöz kötöttek, vagy KUlső-Somogy határán Rácegres /KISS apud HORVÁT 1942/ löszdomjairól kerültek elő. KITAIBEL /apud HORVÁT 1942/ Tamásiból közölte. A Balatonicum és a Vesprimense nyugati szárnyán is már nagyon megritkulnak termőhelyei. A Keszthelyi-hegység dolomitján, az erős illir befolyás alatt álló Cotino-Quercetum-okban is feltűnően ritka, összehasonlítva a Balatonicum keleti felével. JAKUCS /1961/ Cotino-Quercetum felvételeiben a Pető-hegyek egy pontján fordult elő. BORBÁS /1900/ Gyenes hegyeiről emliti. KITAIBEL /apud GOMBOOZ 1945/ a Sümeg feletti Rendeki erdőből irta le a R. spinosissima előfordulását. JAKUCS /1961/ molyhos-tölgyes monográfiájában nyomon követhető a Rosa spinosissima gyakoribbá válása kelet felé, délnyugatra pedig teljes a hiánya a molyhos-tölgyesekben. Helyettük a montán régió szikla-cserjéseiben bukkan fel újra. Ez a zonalitási szakadék az Alpokalján jól megfigyelhető. Ezek a töredék populációk is heterogének. Tanulmányozott területünkön még ritkább faj a Rosa jundzillii BESS. /R.livescens BESS./, amely leginkább a R. spinosissimaval állitható párhuzamba, de annál szűkebb areáju faj. Domb és hegyvidéki sztyeppfaj, pontus-szubkontinentális összareával. Hazánkban sávszerű előfordulása a xeroterm sztyepprétek, szubmediterrán és szubkontinentális cserjések keskeny övezete az Alföld és a Középhegység déli határzónájába. Ez a sáv azonban a Balatonicum-nál és a Vesprimense-nél megszakad. A xerofrequens flórát őrző bazalt szigetvulkánok közvetítik ezt a fajt is területünkre. Alakköréből csak a termetesebb, egyenlőtüskéjü taxonokat /subsp. trachyphylla /RAU/SOÓ/ gyűjtötték eddig. Igen ritka a magyar Alpokalján. A Kissomlyón a var. leioclada BORB.-t gyűjtöttem. A lebányászott Sághegyen nem találtam meg, bár korábbi adat sem utalt rá. GOMBOCZ /1906/ a brenrbergi hegyről emliti a "R. trachyphylla RAU"-t, amely ugyanakkor hiányzik a Laj

talcum magyaországi részéről, hasonlóan a Sokorói-halomvidékhez. A Kisalfölddel érintkező két dombvidék ebben is megegyezik, mint azt a R. spinosissima előfordulásánál megállapíthattuk. A Rosa .jundzillii BESS. Észak-Burgenlandban viszont gyakoribb JANCHEN /1972/ szerint. Lelőhelyei /Rust, Eisenstadt, Purbach/ azonban mind a Lajtahegység keleti, kontinentálisabb lejtőjén találhatók. Kapcsolatnélküli, szórványadatnak látszott eddig a hetési Kerkabarabáson gyűjtött var, jundzilliana CHRIST /KÁROLYI-PÓCS 1969/. A Vasi Hegyhát őrségi területén, a Zala völgyében Nagyrákos-Köncevölgy lelőhelyen DNy-i kitettségü rézsűkön is előfordul' a faj. A Rosa jundzillii-hez hasonló, R. canina x gallica hibrideknek tartott rózsákról /R. kosinsciana BESS, a Vashegyen, a nm. auneri CARIOT a Kissomlyón, Kőszegen, stb./ a múlt századbeli flóraművekben /BORBÁS 1887, WAISBECKER 1891/ találunk adatokat. 75