Az Alpokalja természeti képe közlemények 2. (Praenorica - Folia historico-naturalia. Szombathely, 1987)
Horváth, E.: A felső-pliocén ősföldrajzi, rétegtani és ősnövénytani problémái
megjelenését nem tekintjük annak - földtani eseményekben viszont annál gazdagabb volt. Ezek az események nagy mértékben hozzájárultak tájunk mai képének kialakításához, alapvonalainak megrajzolásához. Időtartama miatt ugyancsak méltatlan az elhallgatásra, hiszen kora több mint egy millió /1,5-2 millió/ esztendőt ölel át, amely idő alatt a belső medencebeli területeken 200-600 m, a medence peremi részeken és szárazföldi területeken pedig 15-150 m vastag üledéksort hagyott hátra. Ez utóbbiak helyenként azért olyan vékonyak csupán, mert a pleisztocén elején ismét felfokozódó kiemelkedés miatt a felső rétegei lepusztultak. 1954-ben ősnövénytani terepkutatásaim során Sótonynál, a Vasi Hegyhát Rábára néző magaspartjában találkoztam először a felső-pliocénbe sorolható rétegekkel, bennük a korabeli flóra maradványaival. Az azóta eltelt több évtized alatt a lelőhelyek száma megsokszorozódott / Lásd:térképvázlat/, melyek egyre inkább arra ösztönöztek, hogy az ősnövénytan elvárásait is figyelembevéve, a cimben foglalt kérdésekre megpróbáljak válaszokat megfogalmazni. Az adatgyűjtéseknél később nem csak a külszini feltárások, hanem a nyugat-dunántúli lignitkutató fúrások maganyaga is nagy segítségemre volt. A feldolgozó munkákat az irodalom tanulmányozásával kezdtem, annak reményében, hogy segítségemre lesz a felső-pliocénról eddig kialakult egységes kép megismerésében. Sajnos a tapasztalat megdöbbentő volt. Az ide sorolható üledékek problémáival elmélyülten /főleg földtani és rétegtani értelemben/, ha ugytetszik monografikusán, lényegében még senki sem foglalkozott. Az érintőleges tanulmányok pedig, éppen az átfogó tanulmányok hiányában e rétegek korának, eseményeinek és egyéb kérdéseinek megítélésében nem egyértelműek és nem is egységesek, így megállapíthatjuk, hogy a felső-pliocén kérdéskörében a szakirodalomban zűrzavar uralkodik. Amig a korábbi irodalmak, helytelen kronológiai és stratigráfiai értelmezésben ugyan, de foglalkoznak a levantei emelettel, addig az ujabb irodalmak gyakorta teljesen kihagyják, elhallgatják ezeket a rétegsorokat. Itt kivételt a paleontológusok jelentenek, akik számos tanulmányukban /HORVÁTH 1963, 1964, 1975, KRETZOI 1969, 1987, KRETZOI-KROLOPP 1972, KROLOPP 1970/ foglalkoztak ennek az időszaknak paleontológiái kérdéseivel. Ugyancsak ezek sorában kell megemlítenünk azokat, akik az alföldi mélyfúrások anyagát feldolgozva /pl. RÓNAI 1983, KORPÁSNÉ HÓDI 1987 stb./ a felső-pliocén szintekre is utalnak. A felső-pliocén, vagy korábbi nevén levantei emelet, egy kelet-európai kifejlődésü szárazföldi üledéksor, mely kelet-európai leirással került be a szakirodalomba. Szintekre történő tagolását /piacenzai, as ti/ viszont már nyugat-európai területekről irták le. Mindezekből következik, hogy a hazai területeken található felső-pliocén üledékeink teljes mértékben nem azonosíthatók az eredetileg leirt levantei rétegekkel és szintekkel. Éppen ezért az utóbbi időben nem használjuk a levantei elnevezést, hanem ezt az időegységet egyszerűen csak felső-pliocén emeletnek nevezzük. Mint fentebb emlitettem, a felső-pliocén irodalmában zűrzavar uralkodik. Ez abból adódik, hogy különböző szerzők különböző rétegeket sorolnak ebbe az emeletbe és igy sokféleképpen értelmezett a felső-pliocén rétegtani, kőzettani, őslénytani és kronológiai hovatartozása. Vannak akik fiatalabb, mások idősebb rétegeket sorolnak ide, vannak akik a ténylegesen felső-pliocén rétegeket már a pleisztocénbe sorolják, mások - főleg a medence peremi képződményeket - teljesen figyelmen kivül hagyják és csak aránylag kevesen, akik he22 \
