Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

NAGY Ferenc: Újabb adatok Vas megye futóbogár-faunájához II. (Coleoptera: Carabidae)

Varbó), a Balaton környékéről (Keszthely) és a Mecsekből (Pécs) ismerjük. Vas megyében a Vasi-völgységből (Vép) van korábbi adata. Dyschirius intermedius Putzeys, 1846 — Hazánkban ritka és szórványos előfordulású, többnyire a folyópartokhoz kötődő faj, melyet az Alföldről a Duna, a Tisza és a Fekete-Körös partjáról mutattak ki (ÁDÁM & RuDNER 1996). TÓTH (1973) szerint a Balaton északi partján is előfordul. Vas megyei előfordulását korábban a Kőszegi-hegységből (Kőszeg) és a Rába-mentéről (Csörötnek, Magyarlak, Meggyeskovácsi, Rábagyarmat, Rátót) közölték. Dyschirius tristis (Stephens, 1828) — Ritka faj. Elsősorban a síkságon és a dombvidéken gyűjtötték, de a hegyvidék alacsonyabb régiójából is van hazai adata. Nedvességkedvelő faj, mely az iszapos és homokos vízpartokon él. Ismert hazai lelőhelyei: Budapest, a Börzsöny (Drégelypalánk), a Duna környéke (Esztergom, Karapancsa), a Vértes (Oroszlány), a Marcal környéke (Külsővat), a Mosoni-síkság (Mosonmagyaróvár) a Balaton környéke (Tihany), a Zalai-dombság (Zalaszentmihály), a Bakony (Fehérvárcsurgó, Iszkaszentgyörgy), a Zselicség (Herdehely) és a Barcsi Borókás. Vas megyében csak Meggyeskovácsiból van korábbi adata. Perileptus areolatus (Creutzer, 1799) — Nálunk elsősorban a folyók mellett, a vízpart közelében, növényzettől mentes finom kavicsos, illetve homokos helyeken találták. Nem gyakori. Ismert hazai lelőhelyei: Abaújvár, Bélavár, Berzence, Dunaremete, Gyékényes, Kalocsa, Pécs, Szentborbás és Villány. Vas megyében minden korábbi adata a Rába partjáról származik (Püspökmolnári, Rátót, Sárvár). Trechoblemus micros (Herbst, 1784) — Hazánkban aránylag ritka és szórványos előfordulású faj, melyet a síkságon, a domb- és hegyvidéken egyaránt gyűjtöttek. A mérsékelten nedves helyeket kedveli, főként vízparti növénytársulásokban, barlangokban, vagy emlősállatok által készített üregekben, kotorékokban fordul elő (HURKA 1996). Magyarországon főként a Duna (Szigetköz: Dunasziget), a Tisza (Lakitelek) és a Balaton partján gyűjtötték. Sok példány került elő az Aggtelekikarszt egyes barlangjaiból (Aggtelek: Békebarlang, Bódvaszilas: Meteorbarlang, Egerszög, Jósvafő: Vass Imre barlang), továbbá a Mecsekből (Abaligeti-barlang) és a Cserehátból (Litka: Kellősi-erdő) is ismerjük előfordulását. Vas megyében a Rábamentéről (Körmend) van korábbi adata. Elaphropus diabrachys (Kolenati, 1845) — Hazánkban a sík-, domb- és hegyvidéken egyaránt megtalálható. Nedves helyeken, főként köves, kavicsos talajokon, homokos vízpartokon, de a víztől távolabbi, vagy magasabb térszinten elhelyezkedő szárazabb helyeken is gyűjtötték (NAGY et al. 2004). Helyenként gyakori. Ismert hazai lelőhelyei: Budapest környéke (Érd), a Börzsöny (Nógrád verő ce), a Szentendrei-sziget (Tahitótfalu), a Mátra (Mátraszentimre), a Bükk (Cserépfalu), a Bükkalja (Füzesabony), a Bodrogköz (Bodrogszegi), a Pilis-hegység, a Szigetköz (Dunasziget, Lipót, Vének), a Vértes (Vértessomló), a Bakony (Pécsely), a Sárrét (Sárpentele), a Balaton környéke (Révfülöp, Siófok, Tihany), Somogy megye (Gyékényes), a Mecsek (Pécs) és a Baranyai-dombság (Pellérd). Vas megyei előfordulását korábban a Rába-mentéről (Rátót) és Vasi-völgységből (Csepreg) közölték. Bambidion laticolle (Duftschmid, 1812) — A ritkább Bembidion-ïajok közé tartozik, melyet nálunk a síkságon és a dombvidéken egyaránt gyűjtöttek. Nedves, homokos, illetve iszapos vízpartokon található. Hazánkban a Duna mentéről (Ásványráró, Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet, Dunakiliti, Dunasziget, Tahitótfalu),