Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

NAGY Ferenc: Újabb adatok Vas megye futóbogár-faunájához II. (Coleoptera: Carabidae)

a Tisza mentéről (Tiszamogyorós, Tivadar), a Dráva mentéről (Drávasztára), a Balaton környékéről (Tihany), a Bükkaljáról (Miskolc: Garadna-völgy), a Hajdúdásból (Debrecen), a Hortobágyról (Hortobágyi Nemzeti Park), a Duna-Tisza közéről (Kalocsa, Kecskemét, Kelebia) és a Zselicből (Zselici Tájvédelmi Körzet) ismerjük. Vas megyében az újabb kutatások Magyarlak környékéről is kimutatták. Ez a faj Vas megye faunájára új, korábban még nem gyűjtötték a megyében. Bembidion litorale (Olivier, 1790) — Hazánkban a legtöbb példány a Rába partjáról került elő. Szórványos előfordulású faj, mely a Tisza partján (főleg a FelsőTisza térségében) nem ritka (NAGY et al. 2004). Jellemző élőhelye a homokos folyópart. Vas megyében a Rába-mentéről (Csörötnek, Meggyeskovácsi, Rábagyarmat, Rátót) van korábbi adata. Bembidion lunatum (Duftschmid, 1812) — Hazánkban elterjedt, de ritka faj, főként a lassú folyású vizek és tavak homokos partszakaszain gyűjtötték. Elsősorban az alacsonyabban fekvő tájakon fordul elő. Budapestről, Debrecenből, Esztergomból, Kalocsáról, a Bakonyból, a Barcsi Borókásból és a Szigetközből van hazai adata. Vas megyei előfordulását korábban az Őrségből (Bajánsenye, Kondorfa, Szőce) és a Rába mentéről (Csörötnek, Ikervár, Meggyeskovácsi, Rábagyarmat, Rátót) közölték. Bembidion obtusum Audinet-Serville, 1821 — Magyarországon ritka és csak kevés helyen találták. A síkságon, a domb-, és a hegyvidék alacsonyabb régiójában gyűjtötték. A Bembidion-íá}ók többségétől eltérően főként a szárazabb helyeket kedveli. Réteken, szántókon, vízpartok környékén fordul elő. Gyakran került elő magaskórós növénytársulásokból is. Hazánkban Budapest környékéről, Békés megyéből (Kötegyán) és a Bakonyból (Tés, Veszprém) ismerjük. Vas megyében az Őrségből (Bajánsenye), a Vasi-dombságból (Narda) és a Vasi-völgységből (Vép) van korábbi adata. Bembidion splendidum Sturm, 1825 — Ritka faj, melyet hazánkban csak kevés helyen és általában kis példányszámban gyűjtöttek. A folyóvizek homokos, mindig nedves partszakaszain fordul elő. Magyarországon a legtöbb adata a Rába mellől származik. A Felső-Tisza vidékéről (Rákóczifalva) és a Mecsekből is ismert. Vas megyében a Rába-mentéről (Rábagyarmat, Rábahidvég, Rátót) van korábbi adata. Rátótnál viszonylag nagyobb számban is megtalálták (NAGY et al. 2004). Pterostichus longicollis (Duftschmid, 1812) — A kevésbé gyakori Pterostichus-fajok közé tartozik, melyet nálunk viszonylag kevés helyen gyűjtöttek, példányszámuk sosem magas. Melegkedvelő faj, amely elsősorban síkságon a száraz gyepeken fordul elő, a hegyvidékről kevesebb adata van. Hazánkban a Pestisíkságról (Ócsa), a Duna-Tisza közéről (Lakitelek), Békés megyéből (Békés, Békésszentandrás, Gyula, Gyulavári, Kétegyháza, Körösladány, Kötegyán, Mezőberény, Szabadkígyós), a Bükkből (Cserépfalu, Lillafüred, Nagyvisnyó, Szilvásvárad) és az Aggteleki Nemzeti Parkból (Jósvafő) ismerjük. Vas megyei előfordulását korábban a Vasi-völgységből (Acsád, Csepreg, Vép) közölték. Molops piceus austriacus Ganglbauer, 1889 — Erdőlakó faj, mely főként bükkösökben és tölgyesekben él, ahol legtöbbször kövek, vagy fadarabok alatt található. Elsősorban hegyvidéken gyűjtötték, másutt csak elszórtan található. Magyarországon csak a nyugati határszélen találták, általában nem gyakori, de a Kőszegihegység magasabb régióiban rendszeresen több példánya is előkerült (NAGY et al.