Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

SZŰCS Péter: Mohaflorisztikai vizsgálatok az Őrség területén

Az Isothecium alopecuroides és a Homalia trichomanoides előszeretettel jelenik meg tölgyfajok kérgén. A gyertyánfa kérgén gyakran találkozunk a Frullania dilatata-va\, ritkábban a Metzgeria furcata-val. 5. ábra. Ptilium crista-castrensis (HEDW.) DE NOT. (Foto: SzÜCS P.) A lombelegyes fenyvesek mohaflórája ebből a megközelítésből is gazdagnak mondható. Köztudott, hogy a fenyvesekhez a legtöbb esetben nem tartoznak kéreglakó fajok. Ellenben a lombelegyes fenyvesekben megtalálhatóak a fenyvesek talajlakó mohái és a lombfajok kérgén élő mohák is. A fenyvesek mikroklímája általában nedvesebb, mint a lombhullató erdőké, melyhez köze lehet a talajtakarót borító mohaszőnyegnek. Ezáltal az ilyen élőhelyeken értékesebb mohák is előkerülhetnek fakéregről, mint akár egy elegyetlen tölgyesben. Idős faegyedek Az idős fák meghagyása mohaflorisztikai szempontból is előnyös. Sokszor ezek kérgén nagyobb gyakorisággal mutathatók ki a fent is említett mohafajok. Ezt példázzák a Hármashatár közeli lucos idős bükkfái, melynek törzsén nagyobb tömegben és nagyobb számban jelentek meg ritkább mohafajok (például a Metzgeria conjugata). Az Isothecium alopecuroides, a Campylium calcareum és a Leucodon sciuroides is idősebb tölgy, míg a Neckera pennata vastagabb törzsű Acer platanoides kérgéről került elő.