Az Alpokalja természeti képe közlemények 11. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2009)

SZŰCS Péter: Mohaflorisztikai vizsgálatok az Őrség területén

gosan visszaszorulóban van. A lápi fajok nagy része hazánkban védelem alatt áll, a lápos élőhelyek kis száma, veszélyeztetettsége és degradálódása miatt. Kutatásom keretében csak az Orfalu település központjában kialakult kisebb lapocskát vetettem bryológiai vizsgálat alá. Innen került elő a Brachythecium rivulare, a Calliergon cordifolium, a C allier gonella cuspidata és a Bryum pseudotriqueirum. Fontos lenne a nem tőzegmohás lápok és egyéb vizes élőhelyek mohaflorisztikai feltárása és további kutatása. Lombelegyes fenyvesek A fenyvesek talajlakó mohaszintje meglehetősen gazdag és nagy biomasszát képvisel. Jellemző fajai: Scleropodium purum, Pleurozium schreberi, Dicranum polysetum, Brachythecium rutabulum, Hypnum cupressiforme, Leucobryum glaucum. A fajdiverzitás szempontjából viszont nem ilyen kedvező a kép. Ennek egyik oka az, hogy a fenyvesek kéreglakó mohákban nem bővelkednek, valamint csupasz talaj felületekkel is ritkábban találkozhatunk. A lombhullató erdőkben a talaj lakó mohaszint meglehetősen szegényes, mely elsősorban a lehulló avar nagy mennyiségére vezethető vissza. A fák tövében kialakulhat kisebb kiterjedésű mohavegetáció, melyeknek jellemző fajai a Dicranella heteromalla, az Atrichum undulatum, a Pohlia nutans, a Leucobryum glaucum, a Polytrichum formosum, valamint Plagiothecium- és P lagoimnium-fajok lehetnek, ritkábban a Bazzania trilobata. Ezen az élőhelyen viszont megjelenhetnek a kéreglakó fajok, mint a Leucodon sciuroides, a Homalia trichomanoides, a Frullania dilatata, a Radula complanata, a Porella platyphylla, valamint Plagiothecium- és Orthotric hum-fajok. A lombelegyes fenyvesekben gyakran ezek a fajok együtt is előfordulhatnak, ezáltal mohaszintjük gazdagabb a fenyveseknél illetve a lombhullató erdőknél. Patakok, patakmedrek, árkok, vízmosások A tájegység sok kisebb felszíni vízfolyással rendelkezik, melyeknek egy része csupán időszakos. A patakmedrek sajátos mohaflórával rendelkeznek. A vízfolyás által vágott patakmeder árnyékos, nedves felülete sok mohafajnak nyújt megfelelő élőhelyet. Itt élnek - a teljesség igénye nélkül - a Plagiochila asplenioides, a Mniumfajok, a Plagiomnium-fajok, és a telepes májmohák közül a Conocephalum conicum. A patakmenti fák fontos élőhelyek a kéreglakó mohák számára. Itt mutathatóak ki - többek között - Orthotrichum- és Plagiothecium-fajok, a Frullania dilatata és a Radula complanata. Megemlítendő, hogy a tiszta vizet jelző Fontinalis antipyretica fák gyökereihez kapcsolódik. Országos szinten ez a faj egyre inkább visszaszorulóban van, elsősorban a patakok szennyezettsége miatt. Nem elhanyagolható az útszéli árkok, csatornák szerepe sem, hiszen számos nedvességkedvelő moha menedéket találhat itt magának. Jó példa erre Orfalu műútjához tartozó kisebb „csatorna", ahonnan sikerült kimutatni a hazánkban védett