Az Alpokalja természeti képe közlemények 10. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2008)

szegen még 800 mm feletti csapadék hull, Szombathely térségében már csak 700720 mm, Sárváron csupán 655 mm. Az erdővel borított területeken mindenütt intenzív erdészeti tevékenység folyik. A tájat eredetileg borító tölgyesek, gyertyánostölgyesek, bükkösök helyére sokfelé lucosok, erdeifenyvesek, akácosok kerültek, ezáltal degradálva az eredeti élőhelyeket, a terület növényvilágának, s ezen keresztül állatvilágának elszegényedését okozva. A Vasi-dombság területéről először HEGYESSY Gábor „Az Alpokalja cincérei I." (1992) című dolgozatában közölt adatokat (25 faj). 1999-ben jelent meg HEGYESSY Gábor és munkatársai „Az Alpokalja cincérei II. (Coleoptera: Cerambycidae)" című munkája, melyben a Vasi-dombságról 78 fajt említettek. NAGY Ferenc 2002-ben megjelent „Újabb adatok az Alpokalja cincérfaunájához (Coleoptera: Cerambycidae)" című publikációjában a Vasi-dombságon (Nárai, Pornóapáti, Horvátlövő, Vaskeresztes, Felsőcsatár, Narda) végzett kutatásainak eredményeként a területről 74 cincérfajt közölt. Ezen adatok mellett a szakirodalomban (KOVÁCS és HEGYESSY 1992; KOVÁCS 1994; HEGYESSY és KOVÁCS 1996; KOVÁCS és HEGYESSY 1997a; MEDVEGY 2001a) csak néhány idevonatkozó adatot találunk. A Vasi-dombságról kimutatott cincérfajok száma a most közlésre került új adatokkal együtt 99. A Vasi-dombság ritka fajai: Ergates faber, Pachyta quadrimaculata, Anastrangalia dubia, Nathrius brevipennis, Ropalopus femoratus, Semanotus russicus, S. undatus, Callidium aenea, Poecilium glabratum, Menesia bipunctata, Oberea pedemontana, Agapanthia intermedia. A Vasi-hegyhát (Kemeneshát) és a Kemenesalja A kistáj Vas megye délkeleti részén húzódik 15-20 km szélességben és 45-50 km hosszúságban a Rába és Marcal között. Északnyugatról a Rába széles, lapos, feltöltött völgysíkja határolja, ahonnan meredek peremmel emelkedik ki, kelet felé fokozatosan lejt a Marcal völgysíkjához. Az északi rész a Rába egykori kavicstakarójának megmaradt fennsíkja, a Vasi-hegyhát (Kemeneshát), amely 20-40 méternyire emelkedik ki környezetéből. A déli része a Marcal bal parti melléke, alacsony, hullámos lapály, melyen több apró vulkánhegy ül. Ez és a Rába jobb parti ártere és terasza alkotja a Vasi-hegyhátat körülvevő Kemenesalját. Vas megye ugyan Magyarország egyik legcsapadékosabb vidéke, de a csapadék eloszlása tekintetében a megye területe nem tekinthető egységesnek. Az évi csapadékmennyiség eloszlásában szembetűnő a nyugat-kelet irányú csökkenés. Amíg az Őrség, a Vendvidék és a Kőszegi-hegység területén meghaladja az évi 800 mm-t, addig a Vasi-hegyháton 650 mm körüli. Összességében azt mondhatjuk, hogy Vas megyének ez a legkevésbé csapadékos tája. A terület legnagyobb összefüggő erdőtömbje a Farkas-erdő, melyet a tudatos erdészeti tevékenység alakított ki. A Vasi-hegyháton és a Rába árterében még jelentős természeti értékkel bíró területek maradtak meg, ugyanakkor Kemenesalja ma Vas megye legkevésbé természetes arculatú tája, melynek nagy része mezőgazdasági terület. A terület legjelentősebb természeti értékei a megmaradt természetszerű erdők, a többé-kevésbé átalakított élővizek (Rába, Marcal, CsörnöcHerpenyő, Cinca-patak) és mocsárfoltok, a Sághegy, a Kissomlyó és a sitkei vul-