Az Alpokalja természeti képe közlemények 10. (Praenorica - Folia historico-naturalia Szombathely, 2008)

kánmaradványok flóra- és faunaszigetei, illetve olyan mesterséges élőhelyek, mint például a Szajki-tórendszer (VlG 1999). A fás növénytársulások közül a füzesek a Rába és a Csörnöc-Herpenyő mentén találhatók meg. A keményfa ligeterdőknek a Rába völgyében maradtak meg értékes töredék állományai (Megyehíd, Uraiújfalu, Kenyéri). A hűvös, északi kitettségű lejtőkön néhány helyen szubmontán bükkösök találhatók. Ilyen erdőket láthatunk Káld és Bögöte-Szajk közelében. A közepes vízellátottságú területeken gyertyános-kocsányos tölgyeseket lehet találni (Káld, Nemeskeresztúr, Uraiújfalu). A sárvári Farkas-erdő jellegzetes erdőtársulása a gyertyános-kocsánytalan tölgyes (Káld, Bejegyertyános). A száraz tölgyesek, bokorerdők csoportjából a Sághegy és Hercseg-hegy, egykor amúgy is szigetszerű erdeinek apró töredékeit fedezhetjük fel (molyhos-cseres tölgyes). A napsütötte, közepesen száraz dombhátak erdei a cseres-tölgyesek, melyek a Vasi-hegyháton még nagyobb összefüggő területeken, a Kemenesalján (Kemenesmagasi) már csak szigetszerűen fordulnak elő. Az ún. sédbúzás cseres-kocsányos tölgyes foltszerűen Káld és Kemenesmagasi közelében lelhető fel. A királyné gyertyás cseres-kocsányos tölgyes a lapos hegyhátak kavicsos felszínének különleges társulása, mely legszebb formájában Sitke, nyomokban Ostffyasszonyfa és Celldömölk közelében található meg. Az erdőszélek, mezsgyehatárok gyakori társulása az ún. töviskes. A Vasi-hegyhát és a Kemenesalja területén, néhány kivételtől eltekintve, eddig csak alkalomszerűen végeztek rovartani kutatásokat. Rendszeresen csak a Sárvár közelében található Bajti területén és Ostffyasszonyfa környékén gyűjtöttek cincéreket. A kevés gyűjtés során több, országosan ritka faj is előkerült, bizonyítva, hogy a jövő feladataként szükséges a terület egészére kiterjedő szervezett állattani gyűjtések elvégzése. A Vasi-hegyhát és a Kemenesalja cincérfaunájáról a legtöbb adatot az 1999ben HEGYESSY Gábor és munkatársai által írt „Az Alpokalja cincérei II." című dolgozat tartalmazza (68 faj). A többi szakirodalomban (HEGYESSY 1992; KOVÁCS 1994; MEDVEGY 2001a; KUTASI és SÁGHY 2002; VÍG et al. 2006) csak szórványosan találunk idevonatkozó adatokat. A Vasi-Hegyhát és a Kemenesalja területéről kimutatott cincérfajok száma a most közlésre került új adatokkal együtt 75. A Vasi-Hegyhát és a Kemenesalja ritka fajai: Cortoderafemorata, Ropalopus insubricus, Pronocera angusta, Leioderes kollari, Herophila tristis, Oplosia cinerea, Agapanthiola leucaspis, Calamobius füum, Theophilea subcylindricollis. A Vasi-völgység A táj határait északon a megyehatár, nyugaton a Vasi-dombság, délen és keleten a Rába-mente alkotják. A Vasi-völgységben csak kevés természetes arculatú táj maradt fenn, nagy részét települések és mezőgazdasági területek foglalják el. Az erdők jó részét már többnyire nem honos fafajok alkotják. Jelentősek az akácos területek. A fenyvesek mindenütt telepített állományúak. Az érintetlen élőhelyeket a patakok, a patakpartok és néhány eredeti állapotban fennmaradt erdő jelenti. A csapadék évi mennyisége 700 mm körüli. A Vasi-völgység cincérfaunájáról először HEGYESSY Gábor közölt adatokat „Az Alpokalja cincérei I.", című dolgozatában (HEGYESSY 1992). E közleményben