Krisztin Ernő szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum III. Évkönyve (Szombathely, 1929)
KRISZTIN Ernő: A Kultúregyesület működése 1927. szeptemberétől 1929. júniusáig
14 Stadler Izidornak rendkívül meleg ügy szeretetét és spontán áldozatkészségét, amely tulajdonságaival szorosan maga köré tömörítette a szakosztály tagjait. Vonószenekarunkat ebben az esztendőben sikerült kiegészíteni az 5. honvédgyalogezred fúvószenekarával, amelynek karmestere, Dillmann Antal véigezte a betanítás fáradságos munkáját, mlint az elért sikerek mutatták, jól megalapozott hozzáértéssel és szigorű íegyelmezp erővel. Szimfonikus estéinken kívül önálló hangverseny keretében léptek fel nálunk Hatsue Juase japán énekesnő Walter K. Meissner zongorakíséretével, Jeanne Marie Darre francia zongoraművésznő, Payr Róbert, a bécsi Opera hárfamüvésze és a budapesti Vasutas Ének- és Zenetársaság Ábrányi Emil vezetésével és Déry Margit operaénekesnő és Weiss Margit zongoraművésznő közreműködésével. A képzőművészeti szakosztály ezévi tevékenysége eredményeként december 16-tól január 3-ig karácsonyi képkiállííást rendezett szűkebb keretek között, mert a szeptember hóban megnyílt és nagysikerű olasz-magyar képkiállításon már többen résztvettek alkotásaikkal a szakosztály tagjai közül. A műterem kérdésének ideiglenes megoldására az egyesület a szakosztály részlére átengedte a székház alagsorában levő egyik helyiségét, hogy addig is, amíg ez a régóta vajúdó ügy végleges tisztázást nyer, lehetővé tegye a tagok intenzívebb erőkifejtését. Szívesen engedte át az egyesület kiállító termét jónevű hazai művészeknek is, hogy ily módon támogassa miniéi szélesebb körben való érvényesülésüket. Talán nem tévedünk, ha különösen hangsúlyozni óhajtjuk, hogy igen jó szolgálatokat tenne a szakosztály a közönségnek, ha sorozatos előadásokban útmutatást adna a tárlatok mikénti látogatására, a műalkotások igazi megértésére és az esztietikai ízlés tudatos kifejlesztésére. Amilyen örvendetes taigjaink számának liassú emelkedése, épclyan fájó, hogy a halál aratása sem kímélt meg bennünket. Mély megilletődéssel gondolunk gróf Erdődy Gyuláné, képzőművészeti szakosztályunk értékes tagjának elköltözésére, szomorú szívvel emlékezünk meg egyesületünk tiszteleti tagjának, gróf Széchenyi Rezsőnek elhunytáról és reszkető kézzel írjuk le, hogy a nemzet bálványozott újságfejedelme, a maigyar publicisztika eleddig legnagyobb alakja, Rákosi Jenő, a vasi föld szülöttje, egyesületünk tiszteletbeli tagjainak dísze nincs többé az élők között. Kegyelettel zárjuk be szívünkbe mindannyiuk fájó emlékezetlét! Az egyesületi élet utolsó két esztendejéről szóló jelentést kiegészítik az évkönyv más helyén található múzeumőri beszámolók, amelyek bepillantást engednek a múzeum tárainak és a könyvtárnak serény, sokoldalú és szakszerű tudományossággal végzett kultúrmunkájába, Itt csupán arra szorítkozhatunk, hogy feljegyezzük József kir, herceg Ő fensége magas látogatását és Hegedűs Lóránt ny.
