Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)

Szépirodalom és irodalomtörténet - PÁVEL Ágoston: A Hunyadiak a délszláv népköltészetben

120 aranyhalat s jobb uszonyát etesse meg a királynéval, más változatok szerint itasson vele a Duna vizéből. A király szót fogad a tündéreknek, de felesége kígyót szül. A kígyóbőr alatt azonban csudaszép dalia rejlik, ám ezt csak a nászéjszakáján tudja meg az édesanyja, mikor kíváncsiságból és anyai aggodalomból utána lopódzik a vár tornyába és az ágy melletti széken talált kígyóbőrt elégeti, amivel fia halálát okozza.

1) A szlovén mese és mondaköltészet Mátyás királya már sokkal határozottabb alak. A nagy szimpátiát, mellyel a szlovénség volt irányában, igazságszeretetének s a nép sorsával törődő bölcs és népszerű országlásának köszönheti. Innen van, hogy a szlovének között még ma is mindennapiak ezek a közmondások: Matjaz, zlata nasa dobál (Mátyás király, aranykorunk!); Kadar bode Matjaz kraljeval, bode kmetic lahko kmetoval. (Mikor Mátyás fog uralkodni, a paraszt könnyen fog gazdálkodni). De a Mátyás személye iránti roppant érdeklődésnek más okai is lehettek. Tudjuk, hogy Mátyás sokat hadakozott Frigyes császárral, a krajnai tartományt pedig annyira megszerette, hogy meg is akarta venni Frigyestől. Azt is tudjuk, hogy a híres fekete seregben szlovénok is szolgáltak, akik saját népük között szétvitték a hírét, mely még jobban szárnyrakapott Bécs elfoglalása után. Rendkívül jellemző Mátyás hihetetlen népszerűségére az a népdal, amelyet Dainko 1827-iki gyűjteményében közöl; ez a rövid népdal pompásan pattogó sorokban élteti Mátyás királyt, akit az Úristen jókedvében küldött a nép szerencséjére, aki mindenek felett gyűlöli a háborút és csak a szorgalmas föld népét szereti, fényes aranyakat ád neki, minden szépre és jóra megtanítja, éjjel-nappal érte fáradozik; azért tartsa meg sokáig az Úristen, akkor szerencse és boldogság lesz minden kunyhóban. Mennyi közvetlenség, mennyi őszinte szeretet és ragaszkodás szól ezekből az egyszerű sorokból.

2) *) Ezt a költeményt Karadzic Stefanovic Vuk Kragujevacban hallotta egy rigómezei népénekestől és egy mosztári hercegóctól (L, „Srpske narodne pjesme" I. k. LI—LVllI. sz lapokat). 2) Posvetne pesmi med slovenskim narodom na Stajarskem. V'Radgoni 1827. (Világi dalok a szlovén nép között Stájerban, Regedében 1827), 147. lap. A költemény címe: „Vogri na krala Matjaza" (A magyarok Mátyás királyra). Teljes egészében közlöm ezt a tudtommal nálunk még sehol sem ismertetett, de általam az Ethnographia 1909. évf. 6. füzetében a 332. lapon futólag már említett érdekes költeményt; a sajátságos betűkkel szedett szöveget átírom a ma szokásos betühasználat alapján, természetesen nyelvjárási sajátságainak érinteflenülhagyásával. Az öt versszak két első sora refrainszerflleg ismétlődik;