Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum II. Évkönyve (Szombathely, 1927)

Természettudomány - BEND A László ifj.: A baltavári pontuskori csonttelep situsa

172 állapítására, vájjon érdemes volna-e ott ujabb ásatásokat rendszeresíteni Kormos szelvényei egy közepes szélességű, gyorsvízű folyónak lerakódásait tárják elénk, mely a mészben dús vidékeken keresztülfolyva mészbe ágyazta a belehullott állatok csontszilánkjainak tízezreit. Feladatomnak nemcsak annak megállapítását tekintettem, hogy a telep ma milyen gazdag, hanem adatokat akartam találni arra nézve is, vájjon merre volt a néhai folyó folyásiránya, milyen volt a partalakulása, víztömege stb. Egyszóval ez ősfolyó természetrajzának megismerése volt célom. Első útbaigazítóm Kormos Jelentése volt, melyben megjegyzi a szerző, hogy az ásott szakasz alsó harmadában mintegy 2—7 m. hosszban mellőzte az ásatást, mert ott a csontos rétegek jobbra-balra kiékelődtek. Célom odairányult, hogy ezt a kiékelődést megismerjem. Hála Kormosnak, hogy szüzén hagyta, igy sikerült a kiékelődés helyén a lefödetés után egy iskolapéldának beillő zátonyt találnom. Alig a csontok finom fluviátilis homokba vannak ágyazva, a kiékelődés közepes és durva szemnagyságú folyami kavicsból állott, melyben az átlag legnagyobbak a félgyerekfej nagyságot is elérték, de a fejnagyságuak sem voltak ritkák. Csontanyag is adódott a két nap alatt, sőt néhány gyönyörű muzeális darab, de tekintve, hogy nem áshattam teljesen szűz területen, be kellett érnem a kevés zsákmánnyal. Azonban itt-ott megejtett próbagödreim meggyőztek a csonttelep óriási kiterjedéséről, miért is a következő évben az ásatás mielőbbi rendszeres megszervezését sürgettem. Végre 1926 nyarán Br. Miske Kálmán muzeumiigazgató úrral hosszabb ásatásra indultunk. Most már az a határozott cél vezetett bennünket, hogy lehető kevés meddő munkával követhessük az ősfolyó medrét és azt munkánkkal parallel térképezhessük is. Mindenekelőtt a kiékelődés helyét kerestem újra fel és attól a folyás irányában mindkét parton ásatni kezdtem. Ásatásaink a lehető legsikeresebben végződtek, mert megismerhettük a harmadkor végén letűnt ősfolyó természetrajzát. Kopár, homokkőalkotta sikvidéket szelt át. Medre az egyágú felső szakaszán átlagos 8. m szélességű és mélysége itt 3 m. körül ingadozik. A víz aránylag gyors. Sebessége megfelel kb. a mi Vágunkénak, de leginkább a salzburgi Möll patakhoz hasonlíthatnám, amint azt a görgetegek nagyságából megállapíthattam. A Kormos-ásta szakasz alsó harmadában végződik a 18.0 m-es zátony, melynek maximális szélessége a 8'0 m-t, magassága az 5.0 m-t is eléri a sodorvonaltól mérve.